Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-9
48 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Eszterházy Miklós Móricz gróf: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! A parlamenti gyakorlat és a törvényhozó testület tagjait megillető alkotmányos jogból kifolyólag a budget-vita alkalmával szoktunk magunknak a budget rideg számmennyiségeiből oly átalános képet alkotni, a mely visszatükrözi a nmélí. kormány működését és kitünteti azon elveket, a melyek nyomán haladva, működését folytatni készül. És ha a mai alkalommal bírálatunk tárgyává teszszük az 1892-ik évi budgetet, lehetetlen tagadnunk azt, hogy államháztartásunk alapjai — a pénzügyi viszonyokat értem — oly szilárd alapra vannak fektetve, hogy jogosan kifejezést adhatunk azon reményünknek, mely szerint épen ezen rendezett pénzügyi viszonyaink kútforrásává lesznek a magyar állameszme fokozatos megerősítésének. És noha nem kételkedem, hogy ezen czél elérése főigyekezetét képezi és jövőre is képezni fogja a nmélt. kormány tagjainak, nem titkolhatom el aggodalmaimat azon irányt illetőleg, melyet a kormány választott, hogy ezen czélját elérje és sajnálattal kell tapasztalnom, hogy figyelmen kivül hagyatnak oly tényezői az országnak, a melyek működéseinek eredménye is megteremti azon érdekközösséget, melyet »államnak« elnevezünk. És bár tagadhatlan az, hogy megszilárdult pénzügyi viszonyainkból kifolyólag üdvös lendület tapasztalható az emberi működés terén, nem hiszem, hogy tartós és fokozatos haladás lenne képzelhető e téren a nélkül, hogy a nagyméltóságú kormány nagyobb gondot ne fordítana azon e.yenek sorsára és anyagi helyzetök biztosítására, kik az ipar és mezei munka mind nagyobb kifejlődése által az emberi társadalomban napról-napra nagyobb befolyást nyernek. Nem tartanám üdvös eljárásnak azt, ha a nmélt. kormány a szórványos és egymástól független intézkedések által érvényesítené időközönkint ezen osztályok iránti figyelmét; de igenis üdvös változást csak akkor remélhetek, ha a törvényhozás bírálata alá bocsátja a törvényeknek úgyszólván egész lánczolatát, mely magában felölelné mindazon hiányok orvoslását, melyeket ezen érdekelt körök hazánkban — u a külföldtől eltérőleg —- még csak némán kérnek. De szerény nézetem szerint szükséges lesz, hogy a nmélt. kormány ezen intézkedéseinek hozatala alkalmával ne csak a munka azon képviselőit venné figyelembe, kik ezen kérdések fejtegetésekor rendesen első helyen említtetnek; a gyári és kézipar munkásait, de hogy hazánk speciális viszonyait mérlegelve, az ország nagy műhelyének munkásait, a mezei és erdei munkások anyagi helyzetét vegye tekintetbe s ugy a cselédtörvény revisiója, valamint a mezei munkások betegsegélyző pénztárai és országos nyugdíjalap létesítése által megszüntesse azon visszás és szomorú állapotokat, melyeknek naponkint szemlélői vagyunk. De engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy ezen alkalmat megragadva azon nyilatkozatot tegyem, hogy e tekintetben is csak akkor fogom a nagyméltóságú kormányt támogatni, ha ezen törvények alkotásánál azon irányt fogja követni, a mely szerepet biztosit az érdekköröknek és az érdekképviseletet biztosítja oly módon, hogy a társadalom tényezői természetes hivatásukat gyakorolhassák és hogy véget vet azon iránynak, a melyet nálunk szokás a végletekig követni, mely nem egyéb — a mint már egyszer ezen teremben hangoztatni alkalmam volt — mint azon folytonos összetévesztése az államtekintély ellenőrző hivatásának a kormányhatalom gyakorlásával. (Helyeslések.) És hogy mily káros következményekkel jár ezen elfogadott irány: kitűnik azon visszás helyzetből is, a mely jelenleg nagy mérvben foglalkoztatja a kedélyeket és a mely nyugtalanságot, szül az állam és a társadalom egyik sarkalatos tényezőjében, a családban. Látjuk, méltóságos főrendek,hogy az államkényszert gyakorol oly téren, a melyet kiválóan oltalmazni hivatása volna és a paragraphusok rideg szava dönt most, holott a szülők természetes jogát érvényre juttatni feladata volna. Az 1868-iki törvény Lili. törvényczikkének 12. §-a megállapítja, hogy a gyermekek nembeli beosztás szerint kövessék szüleik vallását. Az állam ezen intézkedése által, mélt. főrendek, a szülők azon kényszerhelyzetbe jutnak, hogy vagy a hazai törvények ellen cselekedjenek, vagy lemondjanak azon természetes jogukról, a melylyel felruházva vannak és a melyet Lykurgus óta senki sem tagadott meg: hogy t. i.