Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-82

LXXXII. ORSZÁGOS ÖLÉS. 49 iákban az országgyűlést. Olvassa az átirathoz csatolt szertartást.) Elnök: Tudomásul vétetik. Ezen átirat szerint ő császári és apostoli királyi Felsége az 1887 — 1892-iki országgyűlést holnap d. e. ti órakor trónbeszéddel méltóztatik feloszlatni. Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a midőn elháríthatatlan akadályok következtében e ház távollevő nagyméltóságú elnöke, közéletünk e ritka nagyérdemű és tiszteletet parancsoló bajnoka; és e nagyméltóságú házzal mintegy egybeforrt, átalános becsülésben részesülő érdemdús alelnöke helyét foglalnám el, a méltóságos főrendek jóakaratú támogatását kérjem ki. (Éljenzés.) Méltóságos főrendek! A királyi trónbeszéddel feloszlatandó ezen országgyűlés, — dicsőén országid apostoli Fejedelmünk áldásdús uralkodása alatt egybehívott kilenczedik országgyűlés, holnap a királyi várlakban nyerendi befejezését. Feleslegesnek tartom a méltóságos főrendek előtt felsorolni mindazon számos törvényalkotásokat, a melyek a lefolyt öt évi országgyűlés alatt törvényerőre emeltettek, hiszen azok a méltóságos főrendek előtt ismeretesek, miután közreműködésükkel jöttek létre. A lefolyt öt évi időköz alatt megalkotott törvények hű képét adják ezen működésnek, a mely egyrészt hazánk közgazdasága minden egyes ágában jelentkező haladást, államunk kormányzatában és véderejében fejlődést, háztartásában pedig két évtizeden át folytatott erőmegfeszités után a pénzügyi súlyegyen szerencsés helyreállítását tárja elénk. De ha visszatekintünk e nagyméltóságú ház öt évi tevékenységére, lehetetlen nem éreznünk a megnyugvás azon tudatát, hogy a méltóságos főrendek 82 ülésben folytatott hazafias érzelmű, bölcs és higgadt tanácskozásaik által a törvényhozás másik házával teljes egyetértésben oldották meg fontos feladatukat. Azon előzékenység, a melylyel a méltóságos főrendek — magas kora, bölcsesége és kiváló szeretetreméltósága által kitűnő — fájdalom távollévő elnökét e nagyméltóságú háznak, valamint a lankadást nem ismerő munkássága által kiváló alelnököt egész erejökkel támogatni méltóztatFoasNW NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. tak, oly harmóniát eredményezett, mely a tárgyalások teljes sikerét biztosította. De a feladat teljesítésében nem kis része volt a ház jegyzői karának is, mely páratlan hévvel és önfeláldozó szorgalommal lehetővé tette azon gyorsaságot, a mely a méltóságos főrendiház tevékenységét jellemezte, a nélkül, hogy tárgyalásai ez által alaposságukban fogyatkozást szenvedtek volna; nagy érdemök volt még az általunk mélyen tisztelt háznagy urnak, a bizottságok elnökeinek és jegyzőinek, a kik páratlan szorgalommal vitatták meg a hozzájok utalt tárgyakat s adták azokra alapos véleményöket; fogadják érte mindannyian az elnökség mélyen érzett hálás köszönetét. Hátra van még e komoly perczben kegyeletesen megemlékezni azon nagy veszteségekről, a melyeket e méltóságos ház ezen időszak alatt szenvedett. Sajgó szívvel utalok a körünkből kiragadott e méltóságos ház felejthetetlen nagynevű elnökére 'Sennyey Pál báróra, a ki az újonnan szervezett főrendiház tanácskozásait élte utolsó lehelletéig bölcsen és egész odaadással vezérlé. Örökre távozott az élők sorából felejthetetlen nagy és főnkéit szellemű koronaörökösünk Rudolf cs. és kir. főherczeg ő Fensége, Fenséges János, Henrik és Zsigmond császári és királyi főherczegek, az ország három biboros érseke, több megyés püspök, s számos és ezek között tegnap elhunyt Graef Ede lovassági tábornok s e háznak kiváló tagjai. A méltóságos főrendek nevében tehát mélyen átérzett kegyelettel végbúcsút veszek ezen elköltözött szellemektől, a kiknek emléke a ház évkönyveinek lapjain kitörölhetetlen betűkkel megörökítve adatik át az utókornak. Ezek után az 1887 — 1892-iki országgyűlés főrendiháza emez utolsó ülését azon óhajjal zárom be, hogy alkotmányos kormányunk önzéstelen, a közjóra irányuló törekvései, üdvös és odaadó fáradozásai, méltó elismerésben részesülve, minél gazdagabb gyümölcsözésben találják jutalmukat. A Mindenható terjeszsze ki Felséges urunk és apostoli királyunk drága életét az emberi kor legvégsőbb határáig, legyen országlása mindenkor a jogara alatt élő népek szeretetétől