Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-81
38 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ugyanazon megnyugtató bosszú időre egyezséget kötött, ez azt a reményt keltette bennem, hogy végre is megvirrad a középeurópai conlinens • államaira az összetartozóság tudata a tengerentúli óriásnak mindent elözönlő bevitele ellenében. Fájdalom, ezen reményünkben csalódtunk Mac Kinley Damokles-bill-je következtében, mely minden reményünket meghiusitá, sőt ha nem csalódom, a ház asztalán levő törvényjavaslat előnyeit is részben megsemmisité. Mert ha Németország Amerikának megadja azt, a mit e tőrvényjavaslatban látunk, hogy a búzát 3V* márkáért bevinni engedi, akkor ebben táplált reményünk a fagypontra fog leszállani. El kell i-mernünk, hogy alig lehetett a kormánynak hatalma Németországot e tekintetben is lekötnie, mert tudjuk, hogy Németországnak nagyon vitális érdekei vannak az amerikai exportra vonatkozólag és e bili a német czukorban még a miénknél is vé?zthozóbb károkat csinálhatna. Ezzel szemben megnyugtatólag hat reám azon viszony, mely köztünk és Oroszország közt a szerződések által teremtetett; mert hiszen tudjuk, hogy Oroszország volt legnagyobb versenytársunk a német gabnapiaczokon, ugy annyira, hogy évről-évre több tért foglalt el előlünk. E tekintetben meg van a megnyugvásom, a mennyiben tudjuk, hogy Oroszország nem áll a Jegkedvezményesebb viszonyban Németországgal s igy vele könnyebben fogunk concurrálhatni a német piaczokon, mint eddig. Még jobban megnyugtató pedig reám nézve az állatkivitel rendezése, az állategészségügyi törvény alapján, mert ez állal 12 évre biztosítva látjuk állatainknak és állati termékeinknek a német piaczokon való értékesítését; a mit mezőgazdaságunkra nézve oly nagy vívmánynak iártok, hogy azok szerintem más egyéb reményeinkkel, melyek ezúttal meghiúsultak, felérnek s azokkal nekünk egyenlő előnyt biztosítanak. A Belgiummal való szerződés által viszonyaink szintén javulnak s az nagy reményekkel tölt el: meit azon kereskedelmi összeköttetés, mely az utolsó években mint a belga termelési statistikából látjuk, 1887. óta évről-évre nagy mértékben növekedik, odavaló kivitelünk ujabb lendületet fog nyerni, különösen az árpára vonatkozólag s azt hiszem, hogy más nyersczikkeink is piaczokra fognak ott találni, mint pl. a gyapjú s ez által azoknak ujabb piaczokat nyerünk. Az új olasz szerződés keveset különbözik a régitől, csak az a baj, hogy a réginek a hiányai is bevitettek az új állapotba. Különösen a borvámra nézve áll ez, melynél a régi szerződésbe^ megállapított külön kedvezményt Olaszország az új szerződésbe is bevitte, mely szerint joga van a bor vámját 5 frank 75 cent-re leszállítani, a mikor neki tetszik s egyszersmind joga van tőlünk követelni azt, hogy mi borvámunkat 3 frt 20 krra leszállítsuk. Igaz, hogy ezen joga régebben is fenn volt és sohasem használta, de ezt talán két oknak lehet tulajdonítani. Egyrészről megszűnt Franeziaországba az exportja, ugyanis azelőtt oda vitte bora fölöslegét. Másrészről mi borkivivő állam voltunk ugyan, de azóta a helyzet megváltozott, mert a phylloxera annyira kipusztította szőlőinket, hogy ma-holnap nem leszünk borexportáló állam, sőt megtörténhetik, hogy azon idő alatt, mig nagy fáradsággal újra telepitett szőlőink termőképesek lesznek, borimportáló állammá válunk. Másrészről Olaszországnak el van vágva Francziaországba az útja, ugy, hogy oda borfölöslegét ki nem viheti, sőt mi több, Francziaországnak újra lendületet vesz a productiója, úgyannyira, hogy 1890. évben az odavaló hivatalos slatistikai adatok szerint 27 8 A» millió hektoliter bort termelt, sőt mint a hírlapokból olvasom, legújabban kénytelen volt a bor hektoliterét 5 francért, vagyis 2 frt 50 krért elpocsékolni. Ily változott viszonyokkal szemben nem valószinű-e, nem feltehető-e oly élelmes népről, mint az olasz, hogy a szerződés által neki biztosított előnyöket ki fogja aknázni? Megvallom tehát, hogy e tekintetben aggodalmaim vannak. De van azért egy reménysugár, ez a phylloxera, mert hogy az olasz szőlőket azon részeikben, melyeket exportálnak, a phylloxera örökre megkímélje, arra valószínűség nincsen és igy egyszer szövetségesünk
