Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. „: legközelebb követni fogja a gyám és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat, a mely pedig nemcsak átalánosságban jeleztetett, hauem azon elvek megjelölésével, a melyek alapján ezen törvény meg fog alkottatni. Ezeken kivül mindenesetre szükséges, hogy a községek rendezéséről, valamint a városi törvényhatóságok rendezéséről is javaslat terjesztessék elő. És itt Zichy Antal ő méltóságának azon kérdésére, vájjon a városok adrninistratióját is egészen a megyék kaptafájára kívánja-e a kormány ütni, bátor vagyok kijelenteni, hogy épen azon tény, hogy a városokra vonatkozó intézkedések nem foglaltatnak a megyék administratiójáról szóló törvényjavaslatban és igy azokról a kormány külön akar intézkedni, már jelzi, hogy nem akarja ugyanazon intézkedéseket tenni a városokra és a megyékre nézve is. Igen helyesen jegyezle meg Zichy Nándor gróf ur ő nagyméltósága, hogy ezeken kivül még sok törvény alkotandó meg. Ilyenek a fegyelmi törvény, a tisztviselők jogviszonyainak szabályozásáról szóló törvény, ilyen — és ez igen fontos — a megyékben eddig fennállt rendszer szerint alkalmazottak nyugdíjazásáról szóló törvény és még egész sorozata a törvényeknek. De azt hiszem a codificationalis praxis nem az, hogy minden kérdés egyszerre oldassék rneg — mert ez magában véve lehetetlen — hanem a kérdéseket bizonyos sorrendben kell megoldani és ez a kormány szándéka azon törvényjavaslat előterjesztésével, mely most a ház asztalán fekszik. Az azonban, hogy a 2-ik szakaszban több törvény elő van sorolva, semmiképen sem zárja ki, hogy azokon kivül más javaslatokat is előterjeszthessen a kormány a közigazgatás rendezésére nézve. Még egy megjegyzést kivánok tenni, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Sokan foglalkoznak már évek óta azzal a kérdéssel, hogy a közigazgatás szervezése és gyökeres módosítása, különösen pedig az állami administratio behozatala feltétlenül szükséges. De az iránt, hogy ez mily módon, mily eljárás követése melleit törtönjék, nagyon elágazók voltak a vélemények s ez a körülmény maga is nagyon megnehezítette a kérdés megoldását. A kormány azon eljárásával, hogy e törvényjavaslatot előterjesztette s hogy e kérdés megoldását programmjába és első teendőinek sorába felvette, alkalmat adott arra, hogy a közvélemény e kérdéssel foglalkozzék s megismerje azokat az irányelveket, melyeket a kormány e kérdésben szem előtt tart. És habár nem sikerült is a törvényjavaslat törvényerőre való emelése, maga az, hogy e tekintetben eszmék merültek fel, nagy mértékben elősegítette azt, hogy e kérdés rövid idő alatt megoldható legyen* Zichy Nándor gr. ő nagyméltóságának felszólalására akarok még egy pár megjegyzést tenni, a ki azt mondta, hogy e törvényjavaslatot, mely ma a törvényhozás előtt fekszik, kielégítőnek nem találja. Én erre nyíltan és határozottan azt mondom, hogy magam sem tartom kielégítőnek, nem is tartottam sohasem és ennek bizonyítékát adtam azzal, hogy e tekintetben egy sokkal kimerítőbb, több részletre kiterjedő javaslatot tettem le a másik ház asztalára. Azon körülmények, a melyek nem engedték meg, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék, köztudomásúak és tudva levő az is, hogy a kormány — nehogy a parlament működésének meddősége tovább is tartson — a parlamentarismus tekintélyének fentartása érdekében kénytelen volt a törvényj - vaslat tárgyalását oly időre halasztani, midőn az előre láthatólag több tárgyilagossággal és kevesebb szenvidélyességgel lesz lehetséges. De midőn ezt tette, semmi esetre sem vette le a kormány e kérdést a napirendről, hanem a közigazgatás szervezése programjának és működésének vezérfonala lesz ezentúl is éppen ugy, mint eddig volt. Midőn pedig azt méltóztatnak kérdezni, hogy a törvényjava-latnak mostani alakjában való előterjesztése nem volt-e teljesen fölösleges ? Erre az a válaszom, hogy nem volt, mert az a tény, hogy a törvényhozás egyik factora, az országos átalános közvélemény alapján e kérdés megoldását sürgeti és kívánatosnak tartja, hogy az ne csak jegyzőkönyvben talált kifejezésre, hanem annak megoldása törvénykönyvben nyert kifejezést, nagy erkölcsi