Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. IS A másik kérdés, melyre nyilatkoznom kell, az, hogy miért fogadom el e törvényjavaslatot. Ha azt méitóztatnának tőlem kérdezni, hogy e törvényjavaslat kielégit-e, akkor teljes őszinteséggel és minden habozás nélkül azt mondanám, hogy az nem elégít ki. És ha a ministerelnök úrtól kérdenők, hogy öt kielégiti-e e javaslat, ugy hiszem, ő sem felelhetne máskép, mint én. De hiszen felesleges is volna őt ez iránt megkérdezni, mert tudjuk, hogy ő egészen más javaslattal lépett a törvényhozás elé. Ha pedig azt méltóztatnak tőlem kérdezni, hogy szükségesnek tartom-e azt. hogy ily törvényt ebben az alakban hozzunk, egész őszinteséggel azt mondom, hogy e javaslat, ha törvénynyé válik, a dolgon nem fog sokat változtatni, mert a törvényhozás a közigazgatás reformjára vonatkozólag a maga bölcsessége szerint fog határozni, mi pedig a jövő törvényhozást meg nem köthetjük. Azt azonban még sem hitethetem el magammal, hogy a magyar törvénykönyvben nincsenek oly újabb törvények is, melyek csak pium propositumokat tartalmaznak. Hiszen az 1848. évi törvények között az ily törvényeknek egész sorozata foglaltatik. Ezek talán csak ezért mind rosszak és ártalmasak volnának? Hisz ezekben a jövőre nézve valami kívánni való vagy ígéret foglaltatik és ezekhez csatlakozik a fejlődő félben lévő közvélemény, mely a törvényhozásnak ilyenforma kinyilatkoztatásába kapaszkodik és addig, mig a törvényhozás máskép nem intézkedik, felteszi róla, hogy ez a szándéka. így állunk az előttünk fekvő törvényjavaslattal is, melynek szándéka az, hogy a közigazgatás rendeztessék és én e szándéknak törvény alakjában való kifejezésében valami megróni valót nem látok. Mert mi van e javaslatban kimondva? És itt tulajdonképen csak az első szakasz clZ, B. melyről szó lehet, mert a többire nézve csak azt sajnálhatom, ha átalában van valami, a mit sajnálok benne, hogy egyéb nincsen is benne kimondva. E szakaszban az van kimondva, hogy a közigazgatás állami feladat. De ha mindazt ki akarnók mondani, a mi kívánatos, jó és a mi nélkül a közigazgatás rendezése nem lesz kivihető, ahhoz nem egy, hanem igen sok szakasz kellene, mert a jó közigazgatás jó igazágszolgáltatás nélkül, az állami ügyek üdvös kezelése, a közerkölcsök jó volta és a közlekedési, kereskedelmi és a többi tárczák ügyeinek kellő rendezése nélkül irott malaszt marad. De ha már tüzetesen szólva a kérdéshez, mindezeket felsoroltam, őszintén kijelentem, szerettem volna, hogy a mit itt a főrendiházban, de más téren is többször sürgettem: a szolgálati pragmatika is kilátásba helyeztessék és fogom is szorgalmazni, hogy ez megtörténjék. Az első szakasz átalában azon elvet mondja ki, hogy a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez. Az állami ügyeknek a vármegyékben közigazgatás utján való ellátása kétségen kivül állami feladatot képez. így tehát már közelebb jutottuok a dologhoz. A vármegyékben vannak bizonyos állami ügyek is, és a közigazgatás itt ezen állami ügyek elintézését jelenti. Lehetnek autonóm megyei ügyek is, a melyek mikénti elintézésének ezen szakasz — nézetem szerint — nem praeiudicál. Azt mondja a szakasz, hogy ezen állami közigazgatás kinevezett állami tisztviselők által intézendő. Hitem és meggyőződésem szerint ez is csak jó és üdvös; Magyarországon pedig kiválólag szükséges. Ez iránt nézetemet már többször kifejtettem itt e főrendiházban, ennél tehát nem inhaereálok tovább. A mi a szakasz többi részét illeti, az csak fentartja azt, hogy vannak még ügyek, a melyeknél az autonóm megyének hozzájárulása az állami közegek tevékenysége mellett szintén igénybe fog vétetni. Itt statuáltatik tehát az, hogy lesz egy megyei hatóság, lesz egy politikai circumscriptio, a melyben a socialis elemek közreműködése is érvényesülni fog. Hogy azonban ez jó lesz-e úgy, a hogy ezt a minister akarja és hogy az a törvényjavaslat, a melyet a főrendiház elébe fog hozni, meg fog-e felelni: e felett ma véleménynyel nem bírhatok, mert nem ismerem. Fentartom tehát magamnak, hogy a közigazgatást érdeklő törvényjavaslathoz teljes elfogulatlansággal fogok szólani annak idején. Egyébként csak annyiban érezem magam mai 8*