Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

52 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hetetlen, hogy a ház és a család kötelékébe tartozó egyének helyettesíthessék a szülőket a gyermekek és kisdedek gondozásában. Ez legalább a törvényjavaslatban nyiltan kifejezve nincs; már pedig e törvényjavaslatban, mely a család szentélyébe belenyúl, meggyőződésem szerint csakis expressa docent s itt ez értelmezésnek aligha fogna tág tér engedtetni. Hanem a kisdedóvásnak e szakaszban formulázott feladata nemcsak az, hogy első sorban megóvja a gyermekeket az őket érhető veszélytől, hanem másodsorban a szülök kisdedeit ügyességük, szellemi és erkölcsi fejlesztések által erkölcsi és szellemi fejlődésökben elősegítse, rendre és tisztaságra szoktassa. Már itt a második feladatnál a törvényjavaslat nem mondja, hogy »a szülők távollétében«, hanem egyátalában oda állítja, hogy feladata az óvodának a gyermekeket tisztaságra és rendre szoktatni korukhoz mért fejlesztés által ügyességük, szellemük és kedélyük fejlődésében őket elősegíteni. Hogy pedig azon korlátozás, mely az első feladatban tisztán bevétetett, a második feladatban nyilván ki van zárva, ezt leszek bátor bebizonyítani. Nem, mintha a magas törvényhozás, vagy a törvényjavaslat el nem ismerné^ hogy a szülők képesek saját kisdedeiket ügyességre szoktatni s azok testi neveléséről gondoskodni, hanem mivel nem éri be azzal az erkölcsi és szellemi fejlődéssel, melyet a szülők a dolog természeténél fogva a kisdedeknek nyújtani képesek. Mindezek daczára, méltóságos főrendek, én nem habozom elismerni, hogy ezen törvényjavaslat nem minden szülőt egyiránt kötelez a kisdedóvás itt contemplált kényszere által, sőt ugy vélem, hogy ezen törvényjavaslat az ország honpolgárainak csak egy részére contemplálja e kényszert, mert a honpolgároknak csak egy részét tartja képtelennek arra, hogy kisdedeiket állandóan önmaguk kellő gondozásban részesíthessék; de bátor vagyok felemlíteni, méltóságos főrendek, hogy ezen törvényjavaslat 4. §-a kimondja azt, hogy ott, a hol menedékház vagy kisdedóvoda létezik, minden szülő köteles 3—6 éves kisdedeit menedékházba vagy kisdedóvodába járatni, ha csak nem igazolja, hogy otthon maga gondozza, vagy gondozása iránt kellő intézkedéseket tett. Már most, hogy hol létesíttessék kisdedóvoda vagy menház és hol ne létesíttessék, azt a 15. és 16. §-ok határozzák meg. A 19. §-ban fel van fejtve, hogy az államnak jogában és hatalmában áll ott, a hol a sajátos viszonyok azt követelnék, kisdedóvodákat létesíteni. Hogy pedig mily mérvű legyen az az állandó, kellő gondozás, a melyet a törvényjavaslat itt contemplál, ezt megmondja a 8. §., melyben elősorolvák azon követelmények, melyek közül, ha bármelyiknek a szülő eleget tenni nem képes, előáll a kényszer és kötelezettség, hogy kisdedóvodába járassa a gyermekét. Tehát maga a törvényjavaslat szövege meggyőzhet bárkit arról, hogy itt vidékenkint különböző honpolgárokra átalánositja a kisdedóvás kötelezettségét. Ezt tanúsítja a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának 1891. évi február hó 13-án kelt jelentése. Részemről csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a kisded kezdetben lényegében ugy gondolkodik, mint szülői értelmiségének eszköze, ő képtelen gondolkozni metaphysikai és morális eszmék nélkül, képtelen ily eszmékre nyelv nélkül, beszélni pedig csak ugy kezd, ha szülei körében, szülei oldala mellett fejlesztetik benne parlagon heverő értelmi tehetsége. Már pedig ha a szülő veti meg a kisded nevelésének alapját: minthogy e javaslat nem éri be ez alappal, melyet e hazában minden anya képes gyermeke szivébe és elméjébe lerakni: a javaslat 8. §-ában foglalt postulatumok eléggé bizonyítják, hogy akár gondozza az anya gyermekét saját tehetsége szerint, akár nem: kénytelen lesz kisdedét óvóba járatni, mihelyt ő maga nem képes e postulatumok bármelyikének eleget tenni és nincsen módjában oly nevelőt tartani, ki azon postulatum teljesítésében a szülőt helyettesítse. Ezzel be van bizonyitva, hogy a kisdedóvás kényszere át alánosságban kiterjed az ország különböző vidékeinek összes honpolgáraira. E kényszerből fakad a törvényjavaslat egy másik árnyoldala. Beavatkozás ez a családi és szülői jogba s ezért a legérzékenyebben