Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-64
LX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 követ el: vétkezik önmaga ellen, de vétkezik a nem magyar ajkú nemzetiségek ellen, mert nem nyújt nekik alkalmat a magyar nyelv elsajátítására, (Élénk helyeslés.) Hallottam, méltóságos főrendek, az iránt is panaszt, hogy ime, a kisdedeket kiragadják a szülői körből, a mit már volt szerencsém említeni, idegen kezek alá helyezik őket s nem fognak többé azon szeretetteljes bánásmódban részesülni, mint eddig. Sajnálattal kell constatálnom, hogy az előttem szólt nagyméltóságú ur nem részesítette kellő figyelemben a töi'vényjavaslat némely disposiüóit, mert a törvényjavaslatban határozottan és világosan ki van fejezve, hogy csak azoknak a gyermekeknek óvodába járatása a kötelező, a kik otthon kellő gondozásban nem részesülnek. Ott, a hol a szülő e gondozást bármily oknál fogva elmulasztja, szülői jogról, szülői szeretetről szó sem lehet. Az államnak, ha a szülők ezt bármi oknál fogva nem teszik, gondoskodnia kell arról, hogy a gyermekek ápoltassanak és gondoztassanak, még pedig a társadalom és az állam érdekében egyaránt. (Helyeslés.) Szóba hozatott, méltóságos főrendek, az is, hogy a nemzetiségek jogai egyátalában nem respectállatnak, hogy azok még törvényszabta jogaikkal sem élhetnek és hogy mindig a lehetőségig visszaszorittatnak és a méltóságos főrendi tag, a ki ezt fölemiitette, hivatkozott in specie azon körülményre, hogy ime, középiskolákat kívántunk létesíteni, biztosítottuk ezen középiskolák felállítását és habár a törvény erre megadja nekünk a jogot, a kormányt azt még sem engedte meg. Először is kijelentem, hogy nekem ezen concret esetről tudomásom egyátalán nincs, különben kétségen kivid meg tudnám mondani az okát annak, hogy miért nem engedélyeztetett azon iskola felállítása. De ha a múltban nem engedélyeztetett, annak okvetetlenül megvolt a maga oka. Bizonyára nem volt meg a biztosíték arra nézve, hogy az a középiskola a törvényes követelményeknek meg fog felelni. De álalában nem is áll az, a mit a méltóságos püspök ur felhozott, hogy ilyen, nem magyar nyelvű tanintézetek nem engedélyeztetnek. Hiszen méltóztatnak ismernie tekintetben hazánk FŐRENDI NAPLÓ. 1887 — 92. IV. KÖTET. viszonyait; feles számmal vannak középiskoláink, a melyeknek nem magyar a tannyelve, a mi világos bizonyítéka annak, hogy ugy a nemzetiségi, mint a középiskolákról szóló törvény rendelkezéseit a kormány minden alkalommal respectálja. A méltóságos püspök ur felemiitette azt is, hogy ez a törvényjavaslat mindenféle aggodalmakat kelt, hogy az sok tekintetben nem felel meg a czélnak és hogy ezért jobb volna azt mellőzni, félre tenni és a nemzetiségeket az egymás iránti szeretetre buzditani, mert hiszen ezekben leli erejét az ország, az állam, Ebben igaza van a méltóságos püspök urnak: de ahhoz, hogy e szeretet meglegyen, első sorban szükséges, hogy a testvérek egymást megértsék. Egymást pedig csak akkor érthetik meg, ha van nyelv, a melyen egymással érintkezhetnek. Ez tehát egy indokkal ismét több arra, hogy a magyar állam, a kormány és a törvényhozás a magyar nyelv terjesztésében kötelességszerűen eljárjon, (Helyeslés) mert ha a testvérek egymással nem tudnak érintkezni, azok nem is szerethetik meg egymást soha. (Helyeslés.) A méltóságos püspök ur hivatkozván a kormányzatára bízott nép által e törvényjavaslatra vonatkozólag táplált felfogásra: méltóztassanak megengedni, hogy itt a méltóságos ház színe előtt egy kérést intézhessek ő méltóságához. (Halljuk ! Halljuk!) Kegyeskedjék a kormányzatára bízott népet felvilágosítani, kegyeskedjék annak megmagyarázni, hogy e törvény által e népnek jogos érdekei semmi tekintetben sem sértetnek meg, sőt ellenkezőleg, e törvényjavaslat a nép javára készült. (Ugy van! Ugy van!) Ha a méltóságos püspök ur e tanácsomat követve, saját népét e tekintetben felvilágosítja, meg vagyok győződve arról, hogy az, mindnyájunk hasznára meg fog nyugodni a törvényes intézkedésben. (Élénk helyeslés.) Végül, méltóságos főrendek, még csak egy pár állításra vagyok kénytelen reflectálni, a melyeket Zichy Nándor gr. ő nagyméltósága tett. (Halljuk! Halljuk!) A nagyméltóságú gróf ur beszédjének elején két mellékkörülményt hozott szóba, a 7
