Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 37 győzi, melyeket egészségügyi, jogi és művelő­dési elutasithatlan feladatok tőlök követelnek. A kisdedóvodák és gyermek-menedékházaknak olykép tervezett berendezése, hogy előfordulhat az intézetek túltömése is, a gyermekek egész­ségének szempontjából nehéz aggályt ébreszt. Áz összes gyermekeknek kilátásba vett be­avatása a magyar nyelvbe csakugyan ellenkezik különösen a lélektan törvényeivel ott, hol a magyar nem az anyanyelv és épen az erdélyi szász, az én nemzetiségemhez tartozó gyerme­kek lelki fejlődésének érezhető rövidségére, megrövidítésére fogna vezetni, mert ezek, mi­után négy esztendővel még tájnyelvöket sem birják teljesen, természetesen első vonalban arra vannak utalva, hogy e mellett és ennek segítségével a megfelelő irodalmi nyelvet, a németet, megértsék és használhassák; pedig a fiatal elmét egyszerre három nyelvre tanitaui még sem járja. A mit a törvényjavaslat a kisdedóvodák és gyermek-menedékházak, vala­mint a kisdedóvó-nőképző intézetek szervezése tekintetében követel — tárgyilag is több oldal­ról megtámadható lévén — sokszor ellenkezik a bevett egyházak törvényes Önkormányzatá­val, az evangélikus egyházéval Erdélyben is, mely százados vallástörvényeken alapszik és az 1868-iki unio-törvényben (XLIII. törvényczikk 14. §-a) újabban biztosítva lett. Allamjogi szem­pontból csakugyan nem lehet rendében ily alaptörvényt esetről-esetre per tangentern szét­tördelni. Csak egyre utalok még: az evangélikus egyház Erdélyben az utolsó nemzedék alatt a kisdedóvodák és gyermek-menedékházak terén sikerdús tevékenységet fejtett ki. Múlt évben keblében Í7 kisdedóvoda és 24 gyermek-mene­dékház létezett, összesen 41 intézet, mig a íöbbi erdélyi részekben 49 volt, azok közt 15 állami. Törvényes autonómiája alapján szabá­lyozta az egyház azok szervezetét és oly ren­deletek sorozatát hozta, melyek más müveit országokban jónak tapasztalt rendezéssel össz­hangzóan és egyetlen egy hazai törvénynyel sem ellentétben ezen intézetei sikeres és igen örvendetes fejlődésének talaját előkészítették. Gyümölcseik nemcsak az egyházunkhoz tartozó családok és gyermekek hasznára váltak, hanem sok másnak hasznára is, mit könnyen lehetne bizonyítani. Ha az előttünk fekvő javaslat tör­vénynyé válik, egy nemzedék művelődési mun­káját azonnali pusztulás fenyegeti, eltekintve a jogtól, bizonyára a hazáaak sem használna. És itt élénken emlékszem nemcsak a két­ségen kivül alaptörvényként fennálló 1868-iki XLIII. és XLIV. törvényczikkekre, hanem az ország jövendőbeli szervezkedése és igazgatása körüli nagy elvekre is, melyek az 1868-iki jelentős országgyűlésen ismételten oly ékesszóló és meggyőződésteljes kifejezést találtak, a mint az nevezetesen a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság által 1861. augusztus 1-én a képviselőházhoz benyújtott jelentésében elő­fordul és remélem, nem fogok félreértetni, ha eze­ket is tartva szem előtt, kötelességemnek isme­rem az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadni. Bánffy György gr. jegyző: Vancsa János, gyulafehérvári érsek! Vancsa János: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Minthogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat, mely a kisdedóvodák intézményének behozatalát czélozza, mind műkö­dési terének kiterjedésére nézve jelentékeny fontosságú, mind a keresztülviteli módozatra vonatkozólag nem csekély horderejű: én eme törvényjavaslatot a maga egészében véve oly tárgynak találom, a mely nemcsak hogy meg­érdemli, de sőt szükségeli is, miszerint az minden oldaláról fontolóra vétessék és egyes vonatkozásaiban kellőleg megvitattassék. Ugyanezért magam is akarok a kérdés alatti törvényjavaslathoz hozzászólani és pedig minden előítélet, vagy bármi elfogultság nél­kül és egyedül csak azért, hogy az arra vonat­kozó objectiv igazság minél jobban felderit­tessék. Méltóságos főrendek! A kisdedóvói intéz­mény, hogy működését megkezdhesse, termé­szeténél fogva utalva van mindenekelőtt az illető családok szentélyébe behatolni és a szü­lők és magzatjaik közt fennálló legbensőbb természeti viszonyba avatkozni, mi által a szü­lők gyermekeik irányában Istentől nyert kizáró­lagos jogát nemcsak kellőleg nem respectálja. de azt a szülök leggyengédebb érzelmeiknek

Next

/
Thumbnails
Contents