Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

LXtV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 3 5 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1891. évi márczius hó 9-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyal: Az elhunyt Petrovics Bazilian püspök, Nyáry Adolf b. emiékök jegyzőkönyvbe igtattalik. Szentesitett törvényczikk. Királyi levelek. A képviselőház izenetei: törvényjavaslatok és határozat. A főrendi névjegyzék kiigazítása. Túrgyaltatván, elfogadtatik a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Baross Gábor, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza b., Josipovich Imre, Szögyény-Marich László, Wekérle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gyulai Pál jegyző ur fogja vezetni. A szólni kivánókat Bánffy György gr. jegyző ur jegyzi. Mindenekelőtt fájdalmas szívvel hozom a méltóságos főrendek tudomására azokat a veszteségeket, melyeket utolsó egybejövetelünk óta a közelmúlt napokban szenvedett a méltóságos főrendek háza. Ez év január hó 29-én ugyanis Újvidéken Petrovics Bazilian bácsi görög-keleti szerb püspököt élte delén, ép erőben, egész váratlanul érte utó végzete. Halálával gyászba jutott a görög-keleti egyház és elárvult egyházmegyéje. Benne a görög-keleti egyház jámbor életű főpapját, a ki ritka szivjóságával az egyházi kérdésekben felmerült ellentéteket, mint a patriareha helyettese, a legnagyobb tapintattal kiegyenlíteni képes volt, —méltán kesergi, egyházmegyéje pedig benne atyját gyászolja. A dicsőült, mint ember, igaz fia volt a hazának s tiszteletre méltó tagja a főrendi háznak. Alig némultak el a gyászharangok kongásai, ismét egészen váratlanul következett be Nyáry Adolf b. cs. és kir. altábornagy elhunyta ! A dicsőült kora ifjúságában a katonai pályára szentelvén magát, ritka odaadással és kötelességérzettel teljesítette kötelességét és rótta le tartozását hazája és királya szolgálatában. 1869-ben a 62. honvédzászlóalj parancsnoka, majd ezredesi minőségben Fenséges József cs. és kir. főherczeg mellé, mint főudvarmester szolgálattételre behivatván, élte utolsó lehelletéig teljesítette ezen felelős és nehéz állásban hivatali kötelességét. Hü szolgálatai Felséges arunk és királyunk által legmagasb elismerésben részesittettek s a katonai pályán fokról-fokra léptettetvén elő, a főrendiház szervezésekor élethossziglani tagjává neveztetett ki; mint tagja a háznak, tevékeny részt vett annak tanácskozmányaiban. Nem kétlem, hogy a méltóságos főrendek érzületének adok hü kifejezést, midőn indítványozom, hogy