Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-63

LXII1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27 LXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. 1891. évi február hó 20-án. SZLÁVY JÓZSEF KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt Mihalovics József zágrábi érsek emléke jegyzőkönyvbe igtattatik. Király ő Felsége köszönete újévre üdvözöltetése alkalmából. Orczy Béla b. helyébe ifj. Szögyény-Marich László neveztetik ki ő Felsége körüli ministerré. Orczy Béla b. főkamarásaiesterré, ifj. Szögyény-Marich László minister élethossziglan főrendi taggá neveztetik ki. Szentesitett törvényczikkek. Királyi meghívók. A Curia a fegyelmi bírósági tagok névjegyzéket megküldi. Apponyi Géza gr. és Ybl Félix köszönő levele a részvétnyilatkozatért. Királyi meghivó-kérés. Szabadságkérés. Kérvények. A főrendiház leltára bemutattatik. A képviselőház üzenetei. Tárgyaltatván, elfogadtatnak: a Svájczcznl kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről; az Olaszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről; Mittelberg osztrák községnek a német birodalom vámrendszeréhez való csatolásáról; a métermérték behozataláról szóló törvényczikk módosítását tárgyazó törvényjavaslatok. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Baross Gábor, Bethlen András gr., Csáky Albin gr., Fejérváry Géza b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gyulai Pál jegyző ur fogja vezetni. A szólni kívánókat Rudnyánszky József b. ur jegyzi. Naplóhitelesitőkül a folyó és a jövő hóra Gervay Mihály és Luczenbacher Pál ő méltóságaik jelöltettek ki. Méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) A katholikus egyházat és a főrendi házat egyházi tagjaiban egymásután érik a súlyos veszteségek. Még gyászoljuk az esztergomi bibornokérseket, Magyarország herczegprimásái és a lapok már is hozzák a zágrábi bibornok-érsek, Mihalovics József halálának hírét. Terhes egyházi foglalatosságai és évek óta roskadozó egészsége nem engedték, hogy a boldogultat gyakrabban tisztelhessük körünkben. De azért meleg érdekkel viseltetett a haza közügyei iránt s haláláig nem szűnt meg azokat szolgálni. Nehéz körülmények között foglalta el érseki székét és már ünnepélyes beigtatása alkalmával nyilvánult bizonyos oldalakról ellene szított ellenséges indulat, mely haláláig sem szűnt meg egészen és élte végnapjait is keserítette fondorkodásaival. Csak lassankint sikerült az elhunytnak feddhetlen jelleme, a közös haza javára irányult törekvései, nagy mérvben gyakorolt jótékonysága, engesztelékeny magaviselete, mindenkit meghódító előzékeny nyájas modora által lefegyverezni elleneseinek egy részét, a jobbak elismerését, bizalmát és ragaszkodását kivívni. A mit a fenforgott viszonyok között az