Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-25

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. • • 1888. évi november hó 21-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Királyné ő Felsége névnapja alkalmából üdvözöltetik, egyszersmind részvétét nyilvánítja a ház királyné ő Felsége édes atyjának, Miksa bajor herezegnek elhunyta alkalmából. Elnöki jelentés: ujon kinevezett tagok, szentesitett törvényezikkek (11) kihirdetése. Szabadságkérés. Az elhunyt Káldy Gyula emléke jegyzőkönyvbe igtáttatik. Bizottsági tagok választása. Tárgyaltatván, elfogadtatnak : a mentelmi bizottság jelentése Cziráky János gr. mentelmi ügye iránt, az igazoló-bizottság jelentései Hadik-Barkóczy Endre gr. királyi levele és a főrendiház névjegyzékének kiigazítása tárgyában végül némely államadósság beváltásáról szóló törvényjavaslat. A képviselőház által átküldendő, italmérési törvényjavaslatok annak idejében a jogügyi és közgazdasági bizottsággal kiegészített pénzügyi bizottsághoz fognak utasíttatni. A leormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Csáky Albin gr., Fabiny Teofil, Fejérváry Gém b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órákor.) Elnök: Méltóságos főrendek! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Rudnyánszky József b. fogja vezetni, a szólni kívánók neveit pedig Gáli József ő méltósága fogja feljegyezni. Először is jelentést kell tennem a méltóságos főrendeknek azon szomorú esetről, mely felséges uralkodó házunkat Miksa bajor herczeg ő királyi Fensége elhunytával érte. S valamint rendjén levőnek véltem, hogy e gyászesemény következtében teendő intézkedésekre nézve a méltóságos főrendek majdani határozatát bevárjam, úgy másrészről nem késhettem a méltóságos főrendek jóváhagyásának reményében nevökben nagy asszonyunk, ő császári és királyi Felsége névnapja alkalmából hódolatteljes hő kivánataikat legmagasabb tudomásárajuttatni. (Helyeslé?,.) Esedezem tehát a méltóságos főrendek előtt, méltóztassanak e kettős irányban intézkedni. Haynald Lajos bibornok-érsek: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Más ilyen alkalommal mindig kértük nagyméltóságú elnökünket, ma köszönni valónk van. Szent Erzsébetnek, a magyar történet e kimagasló jelenségének, a magyar királyi ház a szent élet fényében megdicsőült eme sarjának, évi ünnepét mindenkor örvendező érzetekkel üli meg minden magyar sziv, megüli e magas ház, mert az mindnyájunknak óhajtva óhajtott alkalmat szolgáltat arra, hogy a királyi méltóság díszében és magas fejedelmi s női erényei szépségében ragyogó Erzsébet Királyasszonyunk iránti hódolatunkat ünnepélyes nyilatkozatban tanúsítsuk, iránta való szeretetünknek és hűségünknek, életére és családjára vonatkozó leghőbb üdvkivánatainknak kifejezést adjunk. Tette is ezt mindenkor e főrendi ház, évenkint megkérvén nagyméltóságú elnökét, legyen hű és lelkesült tolmácsa ily érzeteinknek a magasztos fejedelmi Asszony előtt. De most tárgyalásaink soránál fogva ezt előzetesen nem tehetvén, szivünk egész buzgőságával csat-