Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-26
í°2 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. volt, különösen eleinte az 507o-ot alig haladta meg. Mindezek a hibák a jelen törvényjavaslatban kikerültettek. Sőt a javaslatban foglalt intézkedések egyenesen garantiát nyújtanak, hogy ezek a hibák nem fognak újra előfordulni. Nem tagadom, hogy a parlament másik házában az eredeti javaslaton tett módosításokat örömmel üdvözlöm, azokat feltétlenül szükségeseknek és nagyobbára helyeseknek tartom. E módosítások a fisealis szempontnak a méltányosság határai közé szorítását jelentik. Értem első sorban a megállapított kártalanitási tőkéből történendő levonásnak 2Ö7«-ről 10°/o-ra való reducálását. Más viszonyok közt, megvallom, ezt is sokallanám ; de jelenleg ezt az állam pénzügyi helyzete indokolja. Tekintem e levonást, mint a haza oltárára öntudatosan hozott áldozatot. Nem első, nem is az utolsó áldozat ez, az illető osztály részéről. Atalában helyesnek, természetesnek és czélszerűnek tekintem azt is, hogy az érték megállapítására az adó-alap fogadtatott el; annak merev és egyoldalú alkalmazását azonban igazságtalannak és túlzottnak tartom. Kern akarok félreértetni, méltóságos főrendek. Távol legyen tőlem helyeselni vagy mentegeim azt, ha néhol hiányos bevallások fordultak elő. Legyenek meggyőződve, hogy engem ez egyénileg sem közvetlenül, sem közvetve nem érint. Ki merem tehát mondani azt, hogy az a nagy erkölcsi felháborodás, mely írásban és szóban nyilvánult, nagyon is túlzott. Exempla sünt odiosa. Részletekbe bocsátkozni nem akarok, analógiát sem akarok citálni, csak egyre vagyok bátor a méltóságos főrendek becses figyelmét fölhívni és ez az, hogy melyik azon adózási rendszer, a melyet a tudomány, a nemzetgazdaságtan, mint ideált oda állit ? Ez nem egyéb, mint egy egységes jövedelmi adó, ez olcsó, igazságos és egyenletes. És mért nem lett ez soha és sehol sem megvalósítva ? Egyes kivételt talán lehet felemlíteni. A gazdag Anglia háborús időben részlegesen alkalmazta, de átalánosságban nem. Miért? Azért, mert a bevallások atalában ingatag alapot képeznek itt is és mindenütt. Azért tehát itt drákói szigort alkalmazni valóban egyoldalú eljárás lenne. A ki e részben velem talán nem értene egyet és nem retten vissza a végletektől, annak ajánlok egy igen practicus módot a deficitnek teljes kiküszöbölésére. Tessék a körülbelül 20 év óta történt hagyatéki illeték-bevallásokat feltüntető adatok szerint az állampolgárok vagyonát expropriálni, még pedig nem válogatva, hanem alphabetikus rendben és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy itt nemkellenemessze menni. Ebből az ötletből egy osztálynak, vagy egy országrésznek előnytelen megítélését vagy a hazafiságnak, kötelességérzetnek kérdésessé tételét kivonni valóban nem lehet indokolt. Egész megnyugvással mondhatom azt, hogy a múlt, közelmúlt és a jelen idő fényes bizonyítékot ad arról, hogy az áldozatkészség és áldozatképesség közti arány ezeknél van olyan kedvező, mint bárkinél is ez országban. És azért, hogy ha ez ötletből megbélyegzést vagy kicsinylést hallanék, megvallom, ezt kénytelen volnék határozottan visszautasítani. Egy irányban óhajtottam volna e törvényjavaslatban még több concessiót látni. Értem a városokat. Hogy ez a pénzügyi helyzet nem engedi meg, azt valóban sajnálom. Mert miután ma már fővárosunk nagyszabású fejlődése biztosítva van, igen kívánatos, hogy a vidék nagyobb városai az államtest idegzetének ezen góczpontjai nagyobb stylusban, tervszerűen fejlesztessenek, illetőleg a fejlődésre mennél több eszközzel láttassanak el. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mindezeket összevéve, a törvényjavaslatot örömmel fogadóméi, mert ettől jót várok. Várom először atalában a kamatlábnak alábbszállását, várom azt, hogy a kártalanított birtokosok a kártalanitási összegeket nagyrészt hasznos productiv beruházásokra fogják fordítani, várom azt, hogy az eladandó államjavak részben általok fognak megvásároltatni s reménylem, hogy ezen rendszabály az állam fmanciáinak rendezésére hatalmas emeltyűt fog képezni. A "törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Hunfalvy Pál!