Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. alapokból kapott. 1885-ben 308,000 frtot tett ki az államsegély. Megjegyzendő, hogy ez évben csak 9 hónapi pénztári kezelés volt, minthogy ez év áprilisában megszüntettetett a régi kezelés és az új csak áprilistól ez év deczemberéig folyt. Ha tehát a kiadásokat átszámítjuk a rendes kezelésre, természetes, hogy megfelelő összeggel többet kell majd számítani. 1886-ban igénybevett 480.000 frt állami segélyt, 1887-ben 526,000 frtot. Az 1888. évben a belügyministerium hozzájárult a képviselőház bizottságának azon határozatához, mely az általam kért subventiót, ha jól emlékszem. 34,000 frttal leszállította, mérsékelve azt 370,000 forintra. De már a következő év első hónapjaiban a színházakat saját vezetésébe átvett belügyministerium kijelenté, hogy ez összegek — hozzá tette, hogy mint már akkor is tudta, mikor a határozat elfogadtatott — nem elégségesek és május hónapban 90,790 forint póthitelt kért. E póthitelen kívül, melyről fel kell tennem, hogy fel is használták. 1888-ban több más összeget is bocsátottak az opera rendelkezésére. Vájjon azokat felhasználták-e és mily mérvben, arra nézve nem nyilatkozhatom, mert arról határozott tudomásom nincs. Kénytelen vagyok azonban a színházak vezetésével megbízott állami közegek jelentései alapján feltételezni, hogy azok csakugyan igénybe vétettek. Ezek közt van egy 92.000 frtnyi összeg oly művészek végkielégítésére, kiknek szerződését fel akarták bontani. Hogy e 92.000 frt mily mérvben használtatott fel, nem tudom, de minthogy előirányoztatott, valószínű, hogy el is költetett. Hozzájárul egy ismét e nyomtatványban emiitett díszletraktárépítés, melyre mintegy 20.000 írt használtatott fel. Hozzájárul végre egy. habár csekély, de mégis felemlítendő összeg, 8.000 frt. mely az operai budgetben mindig szerepel, kamatfizetés fejében, de mely soha nem fizettetik és talán nem jogosulatlan azon feltevésein, hogy az 1888. évben sem fizettetett; ezen kamat ő Felségétől egyszer nyert bizonyos kölcsön után, a mint az előző években sem fizettetett soha. Ezen 8.000 forint rendelkezésre állván, annál magasabb a subventio. Az utolsó összeg, mely nem épen állami forrásokból lön folyóvá téve, de tényleg ezen év rendelkezésére állott, az volt azon készpénzkészlet, mely az előző 1887. évből átadatott. Az 1887. év lezárásakor 60.000 frt készpénz adatott át a következő évnek, melyből mintegy 44.000 frt az 1888-iki bérletre volt felvéve és 16.263 frt 85 kr. készpénz mint az 1887-iki activa, azaz hogy ez azon összeg, melylyel 1887-nek több acüvája volt, mint tartozása. Ezen készpénz-felesleg minden esetre rendelkezésére állott a következő évnek, és azon évnek subventióján felül használtatott fel. Ha ezen összegeket összeadjuk, eltekintve az általam majdan említendő többi kezelési szempontoktól, mintegy 200.000 írtra rúg az az összeg, mely 1888-ban más forrásokból megszavazott subventión felül lett, legalább fel kell tennem, hogy lett — operai czélokra folyósítva és felhasználva. 1888-ban tehát nem ugy, mint a belügyministerium elfogadta, 34,000 frttal kevesebb, hanem mintegy 220.000 frttal több költetett el. Ismétlem harmadszor is, hogy ezt fel kell tételeznem, és ezért bátor leszek ezen tételekre nézve concret kérdéseket intézni a belügyminister ur ő excellentiájához, a mennyiben azt nemcsak saját szempontomból, de magának a kérdésnek szempontjából is feltétlenül szükségesnek tartom, hogy végre valahára tisztán lásson a közönség, a törvényhozás és a minister is, és *ne folytattassék a jövőben, nevezzük bár szokásnak, vagy rendszernek, önámitás és ámítása a közönségnek, mely abból áll, hogy mindig a subventio és a költségek leszállítását sürgetve, ennek kivihetetlensége esetén bűnbakot keresnek, kire rásütik, hogy miatta és a helytelen kezelés miatt nem lehetett leszállítani a költségeket. Ezért fontos az, hogy ezen év eredményével bővebben és részletesebben foglalkozva, constatáltassék, vájjon helyesek-e azon állitások és azon számok, melyeket ennek terhére bátor voltam felhozni. De ezeket most mellőzöm és az elébb általam felsorolt, 1884— 1888-ig terjedő évek segélyösszegeihez az átlag terjedő kiszámítása czéljából hozzáadom az 1889-iki előirányzatot is; az 1889-iki előirányzat, a mint azt már előbb bátor voltam említeni, 433,050 írtból állott, beleszámítva azon 27.500 frt kamatösszeget is, és melyek által a hiány, mit a színházak vezetése, illetőleg a ministerium 34.000 frtra tesz, emelkedni fog