Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

112 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. XXXVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. 1889. évi június hó 12-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt Pauer János püspök emléke jegyzőkönyvbe igtattatik, A ministerelnök átiratát szentesi­tett törvények kihirdetése iránt (vaskapui szabályozás, államvasút és soroksár-haraszüi vasút, magyar gácsországi vasnt magyar vonalai, budapest-pécsi vasút megváltása, Trieszt és Fiume kikötők bevonásának elhalasztása, 1889-iki ujonczkiállitás, az 1847—48. III. t.-cz. módosítása, Liechtenstein fejedelemséggel kötött pótegyezmény). Királyi levél benyújtása. A budapesti állami tisztviselők kér­vénye. Királyi levelek kiadása. A főrendi névjegyzék kiigazítása. A háznagynak a számadásokra 1888 novembertől 1889 május végéig a felmentés megadatik. A ház költségvetése megállapíttatik. Drágasági pótlék. Képviselőházi izenetek. Tárgyaltatván, elfogadtatnak: az 1889-iki állami költség­vetésről, az 1887-iki állami zárszámadás megvizsgálásáról szóló képviselőházi határozat, végül a pénzügyi közigazgatás szervezetének változtatásáról szóló törvényjavaslat. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Baross Gábor, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza b., Orczy Béla b., Ssapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor ministerék, Berzeviczy Albert államtitkár a vallás- és közoktatásügyi ministe­riumban. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gyulai Pál jegyző ur fogja ve­zetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Nyáry Jenő b. jegyző ur fogja jegyezni. A napló hitelesítése Nyáry Jenő b. és Hunfalvy Pál urakat kérem föl. Méltóságos főrendek! Ma is egy, utolsó ülésünk óta örök nyugalomra költözött tag­társunk halála hirével vagyok kénytelen meg­kezdeni jelentésemet. (Halljuk!) Ugyanis Pauer János székesfehérvári róm. kath. megyés püspök ur végzé be időközben földi pályafutását. Az üdvözült főleg a népnevelés terén igye­kezett érvényesíteni szép tehetségeit és e czélra forditá tőle ki telhetőleg anyagi erejét is, a mint hogy irodalmi munkássága termékeit nem egyszer jutalmazá meg a magyar királyi tudo­mány-egyetem, valamint a magyar tudományos akadémia is méltatá jelzett érdemeit s már 1858-ban levelező tagjává választotta; de hátra­hagyott rendkívül gazdag könyvtára, fárad­hatatlan szorgalmának ezen gondosan ápolt örökre fennmaradandó szellemi kincse a késő nemzedéket is emlékeztetni fogja a mig élt, tudományokban jártas férfiúnak nevére; azon rendkívüli meleg részvét pedig, mely temetése

Next

/
Thumbnails
Contents