Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-12

öft XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. • • XII. OKSZAGOS ÜLÉS. 1888. évi február hó 28-án. VAY MIKLŐS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai Az elhunyt Ghyczy Kálmán emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetik. Bizottsági tagok választása. Bejelentetnek a kormány képviselői. Bemutattatnak Teleki Gyula és Zay Miklós grófok kir. levelei. A ministerelnök átirata, a budapesti fegyver- és lőszergyárról és a budapesti törvénykezési épületről szóló szentesitett íörvényczikkek kihirdetéséről. Megküldetnek: Az igazságügytninisterium 1875—1887. czíraű működéséről szóló jelentés és a pénzügyministerium 1887. év utolsó negyedében az államkiadásokról szóló állami bevételek és kiadások kimutatása. Az 188S. évi államköltségvetés, részleteiben is elfogadtatik. A kormány részéről jelen vannak: Baross Gábor. Fejérváry Géza b., Fabiny Theofil, Bedekovich Kálmán miniszterek, Beniczky Ferencz, Matlekovits Sándor, Wekerie Sándor, Berzeviczy Albert államtitkárok. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Nyáry Jenő báró jegyző ur fogja vezetni. A szólni kívánókat Bánffy György gróf jegyző ur fogja jegyezni. Egy váratlan s épen oly szomorú hír közlésével vagyok kénytelen a mai ülésünket megnyitói 5 (Halljuk! Halljuk!) ugyanis kevés órákkal ez előtt jöttem tudomására azon kétségtelenül átalános részvétet gerjesztendő gyászeseménynek, mely szerint Ghyczy Kálmán ur ő excellentiája, e háznak minden tekintetben kiváló jeles, mindnyájunk által hőn szeretett s tisztelt tagja, bevégzé tettekben gazdag földi életét s pedig a mi méltán hatványozhatja fájdalmunkat, oly időben, midőn avagy csak egy év előtt itt e teremben megtartott, ma már — fájdalom — hattyúdalának nevezhető, alkalom s időszerű alaposság jelzetté nagyszabású, s mint csak tegnap is itt hallottuk, utánlagosan is nem minden eredmény nélkül maradt beszéde folytán remélnünk lehete, hogy testi, de még akkor meg nem tört lelki erejét, mint ezt ő évtizedekenkeresztül szakadatlanul teve, hosszabb ideig fogja még hőn szeretett hazája szolgálatának szentelhetni. Nem lehet ugyan feladatom s nem is volnék képes rögtönözve egy, megannyi történelmi emléket magában foglaló hosszú életnek részletes ecsetelésére; ezeket hazánk évlapjain megörökíteni a történelem Íróinak leend hálás feladatok; de a mit kivált mi, kor- s egyszer-másszor szerény munkatársai, mi is már magasztalóíag mondhatunk, az a dicsőültnek ama kezdettől fogva egész politikai pályáján keresztül tanúsított elvhűsége s lelkiismeretes pontossága mindazokban, a melyek végrehajtását meggyőződésénél fogva elvállalni vélte, a minthogy csakis ekként s függetlenségének minden időbeni megóvása mellett történhetett,