Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-11
84 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Legyen szabad a ministerelnök ur ö excellentiájának szives emlékezetébe visszahoznom, hogy ezen házban a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az első szakaszhoz egy igen t. barátom által azon módositvány adatott be, hogy a középiskolákban a tanítás valláserkölcsi alapon történjék. Ezen két sző felett vallás-erkölcsi alapon, megindulván a vita, mi, a kik ezen jobbitmányt pártoltuk, három szavazattal leszavaztattunk, (ügy van!) Hogy ez a főrendi házban történt, az tény s hogy ennek mily sújtó hatása lehetett, képzelhető. Másik tényre is vagyok bátor hivatkozni. Midőn az elemi tanítók országos ülése a képviselőház termeiben tartatott, ott hasonlóképen felvettetett a kérdés, hogy vájjon a gyermekek tanítása vallás-erkölcsi alapon történjék-e. És csak a kormány képviselőjének közbelépte akadályozta meg azt, hogy ezen gyűlés is nem decretálta ugyanazt, a mi itt a főrendi házban történt és hogy bizonyos körök ma is még ezen nézet hatása alatt állanak, bizonyítja az, hogy néhány év előtt Budapest városának néhány előkelő polgára a vallástanárok szaporítását kívánta, mivel a gyermekek elvadulása miatt már égető szükség, hogy az iskolákba a valláserkölcsi tanításra nagyobb súly fektettessék. De Zichy Antal ö méltósága egy más eszmét is pendített meg és ez az, hogy a katholikusoknak oda kell törekedniök, hogy az államtól független állást vívjanak ki magoknak. Én nem tudom, miként értette ő ezen független állást? Vájjon átalában az egyházi szervezetet vagy pedig az iskolát illetőleg-e ? Ha az iskolát értette, akkor, bocsánatot, kérek, az én meggyőződésem az, hogy az államnak joga és kötelessége iskolákat állítani. Joga van követelni, hogy polgárai kellő nevelésben és müveitségben részesittessenek; de kötelessége viszont támogatni azokat, kik önerejökből iskolákat felállítani nem képesek. De akár jogi, akár kötelesség! szempontból veszem az állami tanítást, én részemről mindig mind szóval, mind írásban és tettben oda fogok törekedni, hogy az állami iskolákban is a vallás-erkölcsi nevelés létesíttessék. De a felekezeteknek is van joguk és kötelességük iskolákat állítani és fentartani. Joguk van, mert minden embernek joga van egy jogállamban egyéni jogait és tehetségeit, következésképen vallási igényeit, czéljait is vallási és egyházi rendszerének szelleme és törvényei szerint érvényesíteni, feltevén, hogy az állam létérdeke ne veszélyeztessék. A különböző vallásoknak tehát van joguk iskolákat állítani és azokban az ő valláserkölcsi szelleműkben tanítani. De kötelességök is, mert minden felekezetnek kötelessége arról gondoskodni, hogy fönnállhasson és ez csak ugy történhetik, ha az ő szellemében történik a nevelés. Tehát nem monopólium hanem jogtisztelet. Állithat iskolákat az állam, de állithatnak a különböző vallások is, de mindkettő tartozik a valláserkölcsi nevelést szemmel tartani. (Tetszés) Én készségesen elismerem, méltóságos főrendek, hogy törvényeinkben a tantárgyak közt az első pont a vallás- és erkölcstan: és elismerem, hogy a magas kormány részéről semmi sem történt, a mi a vallás-erkölcsi nevelés ellen irányulna; elismerem, hogy a kormány e tekintetben mindenkor támogat bennünket, de ebből a támogatásból ne méltóztassék ismét azon consequentiát levonni, mintha én azt elfogadnám, a mit Zichy Antal ö méltósága mondott, hogy a katholicusoknak oda kell törekedniök, hogy az államtól függetlenítsék magukat. A katholicus egyház elve az állammal karöltve járni és az államtól soha egészen külön nem válni. A kath. egyház független, mert saját szervezete, szelleme és törvényei szerint kormányozza magát. És itt mert felvettetett, csak rövid szavakban felemlítem az autonómia kérdését is. {Halljuk!) E szónak: autonómia különféle értelme lehet. Más értelme van protestáns polgártársainknál és más értelme nálunk. Protestáns polgártársainknál a democraticuselv uralkodván, nálok az autonómia más értelemmel bír, mint a katholicus egyházban, melynek határozott, Istentől megszabott rendszere van, a melytől eltérni nem szabad. És e tekintetben ma mi ép ugy autonómiával bírunk, ép oly függetlenek vagyunk, mint a protestánsok a magok szellemében. (Élénk tetszés.) •