Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-11
XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 Hivatkozás történt itt más országok példájára. Legyen szabad először is Francziaországot említenem. (Halljuk!) Egyátalán nem vagyok a fmanctudományok embere, nem vagyok specialista e téren, hanem csak az egyszerű, természetes józan észre támaszkodom. Méltóztassanak tudomásul venni, hogyan állt időnként a deficit Francziaországban. Bizony ott sem tapasztaljuk, hogy az fogyott volna; 1881. év óta mostanig folyvást 6 — 7 száz millió közt ingadozik, legutóbb 519 millió volt. És nézzük meg, hogyan áll Francziaország progressív, rendkívüli kiadások tekintetében. 1879-ben — csak a főszámokat említem — volt 280 millió, 1880-ban 606 millió, 1881-ben rendkívüli körülmények közt, 972 millió, 1882-ben 681 millió, 1883-ban 608 millió. Tehát Francziaország helyzete, sem a budget-bizottsági tárgyalásokra, sem a deficitre nézve nem igen különb a miénknél. Mikor azonban a vallás-erkölcsi alapra vonatkozólag t. Zichy Nándor gróf észrevételeit hallottam, valóban körülnéztem, hogy nem vagyunk-e véletlenül Parisban a franczia senatusban; mert ott igen is helyén lett volna az az észrevétel, melyet méltóztatott tenni és mindnyájan sajnosán veszszük tudomásul azokat, a mik ott most történtek, az egész közoktatás ugy nevezett laicisálásának — nem én találtam fel e barbár szót — ürügye alatt. Az ellenzék egyik oszlopa, a kit — végtelenül sajnálom — ma nélkülöznünk kell soraink között, volt kiválőkép egyike azoknak, a kik egy alkalommal a kormányt arra sarkallták, hogy ha már nem tud most mindjárt szabadulni a deficittől, legalább fejtsekíprogrammját, mondjon határidőt, mikorra hiszi rendezhetni az ország financiáit. Akkor bizony az ellenzéken kívül mindnyájan túlmerésznek tartottuk e követelést. Azonban ime megértük, hogy a pénzügyministerium mostani vezetője talán túlmerészséggel magamagának határidőt tűzött ki és megmondotta világosan, hogy ennyi meg ennyi esztendő alatt hiszi, reméli, hogy rendezheti az ország financiáit. Igaz, hozzátette és ezt mindnyájunknak *— kik az ö politikájának pártolói vagyunk — minduntalan kell hangsúlyoznunk és kérjük önöket, ne méltóztassanak ezt elfelejteni — hozzákötötte azt a feltételt, hogy ha rendkívüli körülmények és akadályok közbe nem jönnek. De a rendkívüli akadályok ellenében is méltánylást, istápolást érdemel az erős akarat, sőt az erős akarat sokszor, példák mutatják, nagy eredményeket is képes kivívni. Messze kell mennem, hogy oly boldog államot találhassak, mely e tekintetben mintául szolgálhatna: Amerikába. Amerikát — e tekintetben legalább — irigylem, mert ott folyton fogy az államadósság. Ők nem azzal küzdenek, mint mi, hogy a deficitet fogyaszszák, hanem hogy fogyaszszák magát az adósságot. Kimondták határozottan: történjék, a mi történik, ennek meg kell lennie és e mellett meg is maradtak szilárdul, állhatatosan és roppant eredményt értek el. Elkezdték 1873-ban szerény 50 millióval — oly gazdag államnak, a minő Amerika, ez nem valami nagy összeg — 1874-ben folytatták 60 millióval, 1877-ben nagy ugrással 215 milliót és igy tovább, hol 200, hol 300, legutóbb 1885-ben 200 millió forintnyi adósságot törlesztettek. Az eredmény — vajha az Isten megengedné, hogy mi is megérjünk ilyet, akkor bizonynyal igen hosszú életűek leszünk, — az eredmény az, hogy húsz esztendő alatt öt milliárdot törlesztettek az államadósságok tőkéjéből. Oly államban történt ez, méltóságos főrendek, melyben még az a vigasztalás is meg van, a mely nálunk egyátalán nagyon gyéren van meg, hogy nem a külföldre szorul hitel dolgában, mint mi, hanem hogy saját polgárainak tartozik vele, ugy, hogy voltaképen, ha gyakorlatilag veszszük a dolgot s Amerikában mindent gyakorlatilag kell venni, ott a hány ember örül az államadósságok csökkenésének, ugyanannyi búsul érte, mert nem tudja majd a tőkéjét oly jól elhelyezni. Én a financiák rendezésének azon módját, melyre a t. ellenzék rendkívüli nagy súlyt látszik fektetni, megvallom, egyátalán nagyon langyosan fogadom és sehogy sem birok a fösvénység mellett lelkesülni. Igaz, hogy nálam meleg visszhangra találnak mindazon polgári ] erények, melyeket Zichy Henrik gróf a régmúlt ' boldog időkből előhozott.
