Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 65 nevezünk mi beruházásoknak. Én, a mi beruházásainkban kétes, képzelt és igen imponderabilis előnyöket találok, a melyek a kritikát ki nem állják. Beruházásaink közt fősúlyt fektetnek a sok államosított vasútra. A mi a vasutakból a kereskedelemre háramló hasznot illeti, az mindegy akár állami a vasút, akkár pedig magántársaság kezében van ; de hogy ezek a vasutak összehasonlítva azzal a tőkével, a melybe kerülnek, évenkint 10—12 millió ráfizetést igényelnek, az kétséget nem szenved. Ezt beruházásoknak nem nevezhetjük. Valamint nem beruházások a paloták, a grand hoteíszerű fogházak és nem tekinthetők beruházásoknak azon vallás nélküli felsőbb és alsóbb iskolák sem, a melyeknek programmjából e házban a valláserkölcsi nevelés kitöröltetett. Én tehát a beruházásokat csak igen kevés dologra látom szorítva. De vannak többen, a kik könnyebben vévén a dolgot, adósságot adósságra akarnak halmozni, azt mondván, hogy adósság miatt még egy ország sem veszett el. Csináljunk mentől több adósságot és a végén egy kis üdvös cridát, acceptabilis formákba burkolt kamatreductiót és azután ismét olyan szüzek leszünk, mint előbb voltunk és megint csinálhatunk majd új adósságokat. Qui perdidit numerum, incipiat iterum. Én nem hiszem, hogy ez az operatio olyan könnyen menne. Francziaországban az assignátákkal, Ausztriában a fekete bankóval könnyen lehetett ezt tenni, mert az belföldi dolog volt. Most azonban az adósságcsinálás nemzetközi dolog; egy ország sem fogja a pénzét könnyen elveszni hagyni. Egyébiránt a ki tapasztalásból akar tanulni, tekintsen csak ama valaha nagy hatalmas szomszéd államra, mely valaha Európát félelemre gerjesztette, a melynek legjobb jövedelmei ma mind hitelezőinek kezébe folynak. Ilyen operatióval még oda is juthatunk, a hova jutott Egyptom, hogy a hitelező fogja pénzügyeinket kezelni és mi maradunk ugyan független, önálló nemzet, de bizony magyarán szólva, csak tiszteletbeli, honorarius. Még azon indokokat fogom elősorolni, a melyek leginkább arra ingerelnek, hogy erőnFŐRENDI NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET kön felüli adósságokat csinálunk: Szerintem az első ok erre az, hogy a parlamentarismus csemetéit beoltottuk. Én tudom annak jótékonyságát becsülni. De ha a parlamentarismus arra való, hogy a parlamenti pártok egyikének vagy másikának uralmát növelje; ha arra való, hogy a kormányt és pártjának többségét szervezze és fentartsa : akkor kártékony és ez az országoknak — és ezt átalában mondom — nagy kárára s nagy költségével történik, a melyektől nem szabadulhatnak meg egy könnyen. Hogy azokat a vasutakat még egyszer előhozzam, azoknak államosításából eredt nagy inüuxust, a melylyel a kormány bir, egy kormány sem fogja egy könnyen kiereszteni kezéből, valamint nem ereszti ki a főispáni institutiót sem. Hogy keveset mondjak, azon anomáliát sem fogja a kormány helyreállítani, hogy a catholicus fundusokat maga kezeli, melyeknek kezelése pedig a ministerium keretén kivül a magyar törvények szerint ő Felségét, mint patrónus supremust illetné. Innen van a sok bureaucratia és sok centralisatio. Ezek elhárítására catói jellemű férfiak kellenek, a kik bizony ritkák. A második fő ok a magyar jellemben fekszik. Nálunk minden ember, magamat sem veszem ki, többet akar mutatni és többnek akar látszani a világban, mint a mennyit ér. Ezen jó és rósz tulajdonságot átruházván a kormányra és a törvényhozó testületre, mit látunk ? Látjuk a nagyravágyást, a mutatni akarást, a nagyhatalmak utánzását, akár bírjuk, akár nem. Például a poroszoknak stratégiai szempontból a vasutakat az állam részére meg kellett venniök. Magyarország is megvette azokat. Bécsben volt egy világtárlat, nekünk is kellett egy s belekerült egy millióba. Ausztriában építettek egy nagy országházat, mi is építünk egyet 15 millió forinttal. Addig tehát, a mig a parlamentaris rendszer mellett e nagyravágyás a méltányosság és az igazság határain belül korlátozva és megszorítva nem lesz, akárki legyen is a minister és bármely pártból kerüljön is az ki, egyre megy, mert mindig túlságosak lesznek a kiadások és mindig velőnket megemésztő financiális calamitásokkal fogunk küzdeni, csak későn ne legyen az orvoslás. Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gróf! 9