Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-10

58 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. dés felett ugy a szószéken, valamint a sajtóban élénk vita támadt s ezen csodálkozni sem lehet, hisz nem tekintve a nagy horderőt, mely benne rejlett, a fegyvernek szerkezeti minőségét illetőleg azon időben még oly körökben sem voltak kellően tájékozva, melyek különben és kiválóan a fegyverügygyei foglalkoznak. Később a dolog megváltozott. Számos szakféríinak és csapattiszteknek volt alkalmuk a lőtéren az új fegyverrel megismerkedniük, más államok újabb szerkezetű fegyvereivei alapos összehasonlító kísérleteket tenni és mindezeknél fogva megállapítani, hogy az elfogadásra ajánlott ismétlő-szerkezet, az előhaladt technica mai állásának mindenképen megfelel. Ezzel azonban a dolog befejezve nem volt. Szakkörökben ugyanis kezdettől fogva tisztában voltak magukkal az iránt, hogy az ismétlőfegyverek előnyeit csak ugy és az esetben lehetne teljesen kihasználni, ha az új találmányt egy további javítással kiegészíteni, az eddig használatban volt nagyobb calibert kisebb caliberrel fölcserélni lehetne. Mert a mig a lőfegyvernek ismétlő-készüléke pusztán csak arra szolgál, hogy a tüzelés gyorsaságát fokozza, a kis caliber ellenben a fegyvernek ballisticus qualitásait emeli s annálfogva oly nevezetes előnyöket nyújt, melyeket a jövőre nézve tekin tétbe nem venni nem lehetett. E kérdés megoldása azonban ismét többféle technikai nehézségekkel járt s Európa minden nagyobb államában lázas tevékenységet idézett elő. Szorgalmasan experimentáltak a gyárakban és laboratóriumokban. Figyelemmel kisértek minden újabb haladást, mely e téren észlelhető volt, mig végre a problémát megoldani, a kiscaliberű ismétlő fegyvert előállítani sikerült, mely a technikai haladás minden kö. vetelményének megfelel. E szép siker nem csupán a technikusoknak és gyárosoknak válik becsületére, de hatását bizonyára a részben sem fogja eltéveszteni, hogy a csapatokat az új fegyver iránt bizalommal, a jövő iránt jó reményekkel eltöltse, a miért csak is helyeselni lehet, hogy a honvédség ugyanazon fegyverrel fog elláttatni, mely a hadsereg részére elfogadtatott és rendszeresittetett. Mert ha már semmikép igazolni nem lehetett volna, hogy a honvédségnek miért adjunk rosszabb fegyvert, mint a hadseregnek, megfordítva, az eltérés a fölfegyvérzésben az esetre sem lett volna helyes vagy tanácsos, ha tán módunkban lett volna, hogy a honvédségnek még jobb szerkezetű fegyvereket adjunk, mint a minőkkel a hadsereg elláttatott. A honvédség ugyanis a hadsereg csapataival, akár szorosabb, akár tágabb kötelékben, de minden esetre egy közös czélra, együttesen lesz hívatva közreműködni. Mennyi ineonvenientiára vezethetne már most az, hogy csak egyet említsek, pl. a lőszer utánpótlását, ha a véderőnek két része más-más szerkezetű fegyverekkel lenne felszerelve ? Magyarázni sem kell, hogy ebből és hasonló dolgokból mennyi baj keletkezhetnék, a miért, nézetem szerint, a méltóságos főrendek csakis megnyugvással és helyesléssel vehetik tudomásul, hogy honvédség és hadsereg azonos szerkezetű fegyverekkel lesznek fölszerelve. Nemkülönben örömmel és megnyugvással vehetik tudomásul a méltóságos főrendek azt is, hogy a honvédség fegyverei külön e czélra az országban felállítandó gyárban fognak előállíttatni. A ki ismeri és méltányolni tudja a sokféle nehézségeket, a melyekkel hasonló telepek életbeléptetése jár, az nem fogja megtagadni elismerését az örvendetes siker felett, melyet a kormány e téren elért. A gyár felállítása védképességünk emelése tekintetéből egyszerre örvendetes haladásra mutat, mert a védelemnek határozottan előnyére van, hogy a fegyvergyártást ne egy helyben összpontosítsuk, hanem hogy legyen több gyárunk, melyek szükségletünk fedezésére szolgálnak. Példa erre a többi nagy államok eljárása, melyek e téren nem az összpontosítás, de a munka-megosztás elvének hódolnak. De nemkülönben közgazdasági szempontból is örvendetes haladásnak mondható a gyár felállítása. Átalános a meggyőződés, hogy a hazai ipar emelkedése és fölvirágoztatása nélkül gazdasági viszonyainkat rendezni, államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállitni nem lehet. Kívánatos azért mindenek felett oda törekedni, hogy a sok millió, melyeket évenként