Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-10
X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 átalakíthatja intézményeit a kor kívánalma szerint, de soha. sem válhat cosmopolitikussá. Bárha tehát jogosult is volt, hogy Magyarország haladó irányban fejleszsze államéletét, mégis, a nyolcz százados impulsus, melyet a gondviselés a nemzetnek adott, sarkköve volt politikájának és kell hogy maradjon. Ezt érezték mindig leghiggadtabb államférfiaink, érezték, hogy a nemzet ez alapon a múltban szerzett kincseket, melyeket megőrizni minden magyarnak legszentebb kötelessége. És e kincsek? Á trónt minden áron védő megtörhetlen hűség; a pragmatica sanetio, mely a magyart az őt körülövedző népekbe való elmerüléstől megóvja; az ország integritása, mely Szt. István birodalmát független nemzettestté tömöritette; a magyarnak suprematiója az ország kormányzatában ; mindezek épen oly változhatlan axiomiák a nemzet életében, mint constitutiv elemei a társadalomnak: a vallás, a család, a tulajdonjog szentsége. Az életnek fejlődnie kell, mert a pangás a halál előhirnöke, de magának az életnek alapját, gyökerét megtámadni nem szabad; nemzetünk a haladó kor eszméit felölelheti, azokat assimilálhatja, fejlődhetik; sőt fejlődése szükséges; de veszély nélkül nem térhet le azon alapról, melyen lételének traditiói nyugszanak. E magas házat a nemzet bízta meg első sorban ezen.traditiók megőrzésével, hogy figyelmeztető szavát mindig fölemelje, midőn az ifjú, nemesen előtörő hév ezeket érinti, hogy befolyását mindig latba vesse ott, a hol a jogosult és a nemzet érdekében és művelődési hivatásában fekvő haladás a létalap ingatlan voltát fenyegeti. Nagyméltóságod politikai hosszú működésében mindezeket átérezte, átértette és részben mind tényező átélte és azért a kötelék, mely e magas házhoz fűzte és a mely ma még szorosabbá lett, ép oly régi, mint benső. Politikai múltja a nemzet hagyományaiból táplálkozott és a mit az ifjú lelke, mint elidegenithetlen ereklyét kapott, azt a felvilágosodott és a haladó eszmék szolgálatában álló, de mindig higgadt államférfi ugyanezen haladó eszmékkel bölcsen megegyeztetni tudta. És azért mély alattvalói hódolattal üdvözli € magas ház legkegyelmesebb Urunknak és királyunknak legmagasabb elhatározását, mert nagyméltóságodban egy vele, politikai feladataival, szellemével és érzelmeivel rokonszenvező férfit nyert elnökül. Adja a Mindenható hogy ifjú lelke agg korában is ne érezze az elnöki teendők súlyát; adja, hogy e magas ház nagyméltóságodat még hosszú éveken át magáénak nevezhesse. (Átalános élénk éljenzés.) Elnök: Magamat kegyességükbe ajánlom. (Élénk éljemés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnöke ur, méltóságos főrendek! Van szerencsém ő Felségének, kegyelmes urunknak és királyunknak, a méltóságos főrendekhez, intézett egy kegyelmes leiratát ezennel kihirdetés végett átadni. (A ház tagjai felállnak.) Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Hü Magyarországunk és társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1887. évi szeptember hó 26-ik napjára Budapest fővárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt híveink! A magyar országgyűlés főrendiházának egyik alelnöke őszintén kedvelt hivünk, nagyságos vajai báró Vay Miklós koronaőr és belső titkos tanácsosunk általunk a főrendi ház elnökévé neveztetvén ki: magyar ministerelnökünk előterjesztése folytán a folyó országgyűlés további tartamára helyébe a főrendi ház alelnökévé őszintén kedvelt hívünket tekintetes és nagyságos Csáky Albin gróf belső titkos tanácsosunkat és főasztalnokmesterünket ezennel kegyelmesen kinevezzük. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. (Éljenzés.) Kelt Bécsben, ezer nyolczszáz nyolczvannyolczadik évi február hó hatodikán. Ferencz József s. k., Tisza Kálmán s. k.
