Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-14
XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 azonban sokkal messzebb időre viendő vissza, körünkben inkább már csak befejezését talált politikai — noha sok más közhasznú és nemes irányban még mindig tevékeny — élete. Nyilvános közpályája ugyanis már az 1843/4-iki országgyűlés alkalmával vette kezdetét, midőn szülőföldje, Somogymegye választotta meg benne kitűnő szónoki tehetséggel biró fiatal jegyzőjét követévé, a minthogy innen kezdve folyvást találkozunk mindvégig figyelmet, sőt nem egyszer feltűnést gerjesztett nevével. Tudva van ugyanis, hogy politikai működésének kezdete óta folyvást azok élén állott, kiknek arra volt hazafiúi törekvésük irányozva, hogy a régi, majdnem 1,000 éves, annyi csalódás után is szilárdnak bizonyult ősalapokon építtessék fel a kor igényeinek ma már jobban megfelelhetni reménylett újabb alkotmány. Ámde a várni nem tudott idők rohamos áramlata koronkint túlszárnyalá ebbeli jóhiszemű igyekezetét, a nélkül azonban, hogy ez által megtört volna a jelzett irányban mindaddig tanúsított kitartása ; a minthogy mint Baranya vármegye követe, az 1848-ik országgyűlés alkalmával sem tért. le ezen, noha akkor már válságossá vált ösvényről, erős érveivel folytonosan védvén egyszer elfoglalt álláspontját. 1869-ben — a helytartó tanácstól már régen elbúcsúzván — elnöke lett a képviselőháznak s pár évvel későbben belső titkos tanácsosi rangra emeltetett. Végre még i876-ban is, mint a rigyiczai választó-' kerület képviselőjét, a parlament küzdterén találjuk. De ernyedet'en, mindvégig következetesen folytatott működésének legjelentékenyebb része hazánk azon viszontagságos, jobban mondva, válságos időszakára esik, midőn szünetelni kényszerülvén a nyilvános közélet s el lévén minden szabad szó némítva irodalmi téren, majd a napi sajtóban, majd idő- s alkalomszerű, jog s igazság mellett küzdő röpiratoknak politikai bátorsággal közrebocsátása által törekedett az akkoriban ezzel járó veszélylyel daczolva, érvényesíteni meggyőződését, a minthogy azoknak nagy részben diadalra jutását tagadni nem is lehet. Mindezekre visszaemlékezve, lehetetlen elérzékenyedés nélkül nem tekintenünk e még élte javában volt tagtársunk ma már üresen álló azon helyére, honnan minden nevezetesebb kérdésnél s avagy csak rövid idő előtt is még hallata tanácskozásainkat mindannyiszor fűszerező szavát. Nem is kételkedhetem benne, hogy helyeselni fogják a méltóságos főrendek utólagosan elnökségök abbeli eljárását, mely szerint az elhunytnak családja irányában részvétének nyilvánítása mellett, a méltóságos főrendi ház nevében egy díszes koszorút helyezett a dicsőültnek gyászravatalára. Maradandóbb, hervadhatlanabb emléket nyujtand azonban az utókor számára, ha az elhunytnak véglehelletéig tisztelet környezte nevét házunk évlapjain leszünk megörökitendők, a minek elhatározását tisztelettel kérem. (Helyeslés.) k méltóságos főrendek részéről nyilvánított helyeslés folytán tehát határozatként mondhatom ki, hogy Somssich Pál elhunyt tagtársunk halála alkalmából eddig tett intézkedések ulólagos helyeslése mellett neve s emléke mai jegyzőkönyvünk lapjain érdeméhez méltón leszen feljegyzendő. (Helyeslés.) Van szerencsém a méltóságos főrendeknek jelenteni, hogy a ministerelnök urnak folyó évi február hó 29-én kelt átirata szerint ő császári és apostoli királyi Felsége, Budapesten 1888. évi februér hó 24, illetőleg 25-én a helyi érdekű vasutakról szóló 1886. évi XXXI. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről és a Németországgal 1887. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi egyezménybeczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat legkegyelmesebben szentesíteni méltóztatván, azok, mint ez idei TV., illetőleg V. törvényczikkek február hó 28-án az országos törvénytár utján kihirdettettek. Tudomásul rétetik. A képviselőház elnökétől beérkezett: az osztrák-magyar monarchiának Romániával a monarchia két állama közt fenforgott határvillongások kiegyenlítése végett a határvonal újabb megállapítása, s azzal kapcsolatos kérdésekszabályozása tárgyában Romániával kötött s Bukarestben 1887. évi tew T ber " 7 'f aláirt novembei hó 26-én nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Ennek kinyomatása és szétosztása elrendeltetvén, jelentés tétel végett a közjogi és törvénykezésügyi bizottságnak ki-
