Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-50_új
L. ORSZÁGOS ÜLÉS. 83 indítványt tevőnek — ha ugy méltóztatnak tekinteni — jogom volna és ha méltóztatnak a méltóságos főrendek megengedni, pár szóval bátor volnék reflectálni az imént elmondottakra. (Halljuk!) A szatmári püspök ő nagyméltósága azt állította, hogy mindnyájan, például az orvosok is és átalában azok, kik a párbajoknál közreműködnek, a törvény hatálya, rendelkezése alá esnek. Ezt én átalánosságban elfogadom. Nincs senki, a ki magát a törvény rendelkezése alól kivonhassa. Igenis, ott vannak az orvosok, de mint olyanok, a kiket a törvény ily esetekben büntettetni nem rendel. A mi pedig az ő nagyméltósága által mániának keresztelt párbajozást illeti, méltóztassék megengedni, nem lehet oly szigorú büntetést alkalmazni, melylyel azt megakadályozzuk. Hisz tudjuk, hogy mikor Parisban a Gréve piaczon csoportosan végeztettek ki a párbajozok, rövid idő múlva még sokkal több párbaj keletkezett. A büntetés szigorításával tehát nem érünk czélt; hanem a párbajok lassankénti megszűnését igenis attól lehet várnunk, a mi átalában a culturának egyik előmozdititója és jelzője, tudniillik az erkölcsök és az egymással való érintkezések szelidülésétől és az egymáshoz való viszonyulásnak mennél humánusabbá és ildomosabbá válásától. (Tetszés.) Ne is méltóztassanak feltenni, hogy Batthyány Elemér gróf a részrehajlatlannak ismert bíróságtól fél, mi sem féltjük a birótól, hiszen nincs oka félni. Egészen más szempontból kell a kérdést megítélni s ez a főrendi ház szempontja, melynek féltékenynek kell lennie tagjai mentelmi jogára és abban bizonyos óvatossággal eljárnia. (Helyeslés.) A mi pedig Simonyi Lajos báró ö nagyméltósága előadását illeti, nem áll messze egymástól felfogásunk; én csak abban térek el, hogy ő nagyméltósága minden kérdésben a bíróra ruházza a cognitiót. Ha ez állana, akkor, méltóztassék megengedni, annak a nagyfontosságú eminens jognak, mely a főrendi házat a mentelmi jogban megilleti, tulaj donképen értéke nincs, ha a törvényhozó testület nem bocsátkozhatnék egyes esetek tüzetes, részletes meg! bírálásába, mint a hogy a bíró az egyes incri1 mininált eset megbirálásánál ezt teszi. Vannak bizonyos szempontok, bizonyos árnyalatok, melyek tagadhatatlanul a mentelmi jog gyakorlására hivatott testületek megbirálási körébe tartoznak és nézetem szerint —• mint egészen helyesen mondatott — zaklatás kérdése ez. Mi, a kik épen ugy jogosítva vagyunk kategóriákat felállítani és hivatkozhatunk a főrendi ház határozataira, mint praecedensekre, tudjuk, hogy ily szempontot képez az is, vájjon azon cselekmény, melynek elkövetésével valaki vádoltatik, büntettet képez-e, vagy nem. Mert vitás kérdés lehet az is, hogy ha valaki egy cselekvénynyel vádoltatik, a mely vétséget nem képez, vagy a törvény szerint nem büntetendő; ebben nem rejlik-e a zaklatásnak bizonyos neme és pedig nem szándékos zaklatásnak, miután a közvádló és vizsgáló biró, nem ismerve a Cziráky gróf által felolvasott jegyzőkönyvet, mely mindkét fél segédei által aláírva lévén, egyoldalú bizonyítéknak nem mondható, — a valódi tényállás iránt tájékozva nem volt ég nem is lehetett; ellenben tájékozva vannak a méltóságos főrendek, annak tartalmából értesülvén, hogy a segédek a párbajt megakadályozni igyekeztek. Egyébiránt nem akarom a méltóságos főrendi ház figyelmét tovább is igénybe venni, hanem ajánlom újból is az általam tett indítvány elfogadását. (Helyeslések.) Elnök; Ha szólani senki sem kivan, a tárgyalást berekesztettnek nyilvánítom. Előttünk áll két indítvány, tudniillik a mentelmi bizottság indítványa, mely határozatképen kimondatni javasolja, hogy Batthyány Elemér gróf mentelmi joga a jelen esetben felfüggesztessék és erről a megkereső királyi törvényszék a vizsgálati iratok visszazárása mellett elnöki utón értesíttessék. Ezzel szemközt áll Majthényi László báró indítványa, a ki azt indítványozza: mondassák ki, hogy a törvényszék megkeresését a főrendi ház indokoltnak nem találja s ennélfogva a mentelmi jogot fel nem függeszti. A házszabályok szerint a kérdés feltételénél legelőször arra kell szavazni, a mi legtávolabb áll az eredeti szövegtől. Felteszem tehát először is azt a kérdést: 11«