Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-49_új
XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 Következik a napirend második tárgya: a | főrendiház közgazdasági és közlekedésügyi bi- | zottságának jelentése a nyitravölgyi vasútról szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök; Ugy hiszem, a törvényjavaslatot felolvasottnak méltóztatnak venni ? (Helyeslés.) Kivan valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólani ? Ha nem, határozatképen kimondhatom, hogy az átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogad tátik. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a törvényjuvaslat czímét, 1—24. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Sem az átalános, sem a részletes tárgyalás alkalmával észrevétel nem tétetvén a törvényjavaslat ellen, határozatképen kimondhatom, hogy az átalánosságban és részleteiben a méltóságos főrendek által elfogadtatik ; miről a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. Következik a napirend harmadik tárgya: a főrendi ház közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése nyolcz rendbeli helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában a közmunka- és közlekedésügyi minister által az országgyűléseié terjesztett jelentéseket illetőleg. Ifj. Széchényi Imre gróf jegyző (olvassa a bizottság jelentését 1. a mátrai és a nováki; — 2. a bitdapest-szent-ldrinczi; — 3. a hajdunánás-büdszentmihályi és a débrtczen-liajdunánási; -— 4. a varasdlepoglava-Ocurai-Goluboveczi és ocura-szent-jakabi; — 5. a budapesl-soroksári; — 6. a nyiregyházimátészalkai; — 1. a kun-szent-márton-szentesi és végül 8. a héjjasfalva-székelyudvarhelyi helyi érdekű vasutak engedélyezéséről.). Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy maguk a jelentések is felolvastassanak ? (Felkiáltások : Nem!) Ha senki sem kívánja, azok felolvasottaknak vétetnek. Kíván valaki felszólalni ? Dessewífy Aurél gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy e jelentések kapcsán egy pár kérdést intézzek a közlekedésügyi minister ur ö excellentiájához. (Halljuk!) Azt hiszem, mindnyájan helyeseljük azon irányt, mely a helyi érdekű vasutak tárgyában | hozott törvény meghozatala óta követtetett és | melynek következtében a helyi érdekű vasutak nagy mérvben szaporodnak az országban, a miről ezen nyolcz rendbeli jelentés is tanúságot tesz. Mindamellett azt hiszem, hogy mostani financiális helyzetünkben mindenesetre tisztában kell lennie a ministeriumnak is azzal, hogy milyenek azon kiváltságok, illetőleg melyek azon eszközök, melyekkel a helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvényben foglalt engedményeken kivül ilyen vasutak létesítését elő akarják mozdítani. Én tehát, csak arra nézve óhajtok felvilágosítást a minister úrtól, hogy tekintve mai financiális helyzetünket, szándékozik-e a helyi érdekű vasutak épitésének előmozdítása tekintetéből az államnak még nagyobb mérvű hozzájárulását az 1887-ik évre is eszközölni? A második kérdés pedig — a mely, ha jól emlékszem, a képviselőházban is megétetett —az, hogy fog-e ezen hozzájárulásról külön jegyzék vezettetni és miként fog az elszámoltatni, illetőleg: vájjon az ezen vasutakhoz évenként az állam részéről történendő hozzájárulás a lekedésügyi ministerium budgetjében fog-e minden évben előfordulni, vagy pedig arra nézve külön jegyzék fog vezettetni, a mint erről a törvényhozás intézkedik ? Ezek volnának kérdéseim. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! {Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott méltóságos gróf úr két kérdést méltóztatott hozzám intézni. Az egyik kérdés azt tartalmazza: hogy szándékozik-e a kormány az 1887. év folyamán, tekintettel a pénzügyi helyzetre, egyes vicinális vasutakat állami segélyben részesíteni. Megvallom, e perczben olyan vasút engedélyezéséről, a mely különös állami hozzájárulásra tarthatna számot, szó nincs. Ha vájjon az év folyamán fog-e ilyen vasút engedélyezése kéretni és lehet-e ezen vasútnál esetleg olyan közérdekről szó, a melynek kedvéért az állam, a jelenlegi pénzügyi helyzetben is, különös segély nyújtására szánná el magát, ezt előre megmondani nem tudom. Én szigorúan az 1880: XXXI. törvényczikkhez tartom magamat, a mennyiben ezen törvényczikk megjelöli azon feltételeket, melyek mellett
