Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-47_új
XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. GE ságainknak folytonos növekedése távolról sem találja meg egyenértékét azon hatásban és azon értékekben, melyek ezen államadósságok felvételével eszközölt beruházásokban, vásárlásokban és egyebekben képviselve vanaak. Én azt hiszem, hogy itt nem egészen helyesen méltóztatott számítani. Hogy az egyenérték egyrészről való, reális gazdasági javakban és vagyonban és másrészről közgazdasági hatásokban meg van, ezt gondolom, nem nehéz bebizonyítani. Hogy gazdasági javakban meg van, legalább igen nagy részben meg van, azt látjuk a magyar állam vagyonának azon tekintélyes növekedésében, a mely a vasutak és közlekedési eszközök megvásárlása, magánosok által előállított vasutaknak az állam tulajdonába vétele és ezzel kapcsolatos más pénzügyi és közgazdasági érdekű intézkedések által előidéztetett. Hogy ezen vasutak és beruházások jövedelmezősége még eddig és aközgazdasági súlyos pangás mellett nem elégséges, kétségtelen, de vannak olyan hatásaik is, melyek bár a-rithmeticailag ki nem fejezhetők, azért nem kevésbbé reálisak. Lehet itt arra hivatkozni, hogy a föld értéke — a méltóságos főrendi ház leghivatottabb ennek concedálására — óriási mértékben emelkedett az utolsó két évtized alatt. Egész közgazdasági életünk abból a régi feudalis,nyomott, mozdulatlan állásából mobilissá és igy jövedelmezőbbé vált. A kereseti források és jövedelmi kútfők kétségtelenül megszaporodtak. (Helyeslések.) Bár elismerem, hogy sok történt, a minek sokkal jobb lett volna nem történnie — a nemzet fizetési képessége alapjában megtámadva nincsen ; (Helyeslés) fogyasztási képessége pedig sok, még pedig nem elsőrendű dolog tekintetében, hanem oly jószágokra nézve, melyeket az ember csak közönségesen csak akkor szerez meg, ha már elsőrendű szükségleteit kielégítette, az utolsó időben kétségtelenül fokozódott. {Helyeslés.) Egy másik dolog, a melyre talán szabad nekem is utalnom, habár nem engem érint közvetlenebbül az, hogy azok az igen t. tagtársaink, a kik a kormány ellen oly szigorú | állást foglaltak el — sőt, mint Ghyczy ő nagyméltósága, annyira is mentek, hogy még a költségvetés elfogadását is megtagadják — egyre talán még sincsenek elég figyelemmel, pedig azt tartom, az igazságosság, méltányosság és tárgyilagosság szempontjából lehetnének, tudniillik arra, hogy azon számos okok közül, a melyek Magyarország államháztartását odáig juttatták, a hol ma látjuk, igen sok olyan van, a mely nem tőlünk vagy a kormánytól függött, hanem oly túlhatalmas körülmények előálltától és bekövetkeztétől, a melyek ellen, bárki ült volna Magyarországon a kormánypadokban, a melyek ellen semmiféle kormány a világon elégséges biztosságu óvszert teremteni és alkalmazni képes nem lett volna. Bárki vezette volna 1867, óta a közügyeket, azért — lehet, hogy tévedek, tévedni emberi dolog —erős meggyőződésem szerint, sem adósságaink kisebbek, sem adóink kevesebbek nem volnának, mint ma. Annyi túlhatalmas és annyi igazán nem tőlünk függő nehéz körülmény tornyosul erre az országra, majdnem mindannyiszor, a midőn financiális rendezkedésének küszöbére jut, hogy azok ellenében egyszerű politikai intézkedések és rendszabályok — legyenek azok például a takarékosság terén bár a legmesszebbmenők is — elégséges menekülést és szabadulást nem nyújtanak. Azon erős kifogásokra, melyek a pénzügyi bizottság, természetesen a bizottság többségének felfogása szerint készített jelentésben foglaltak ellen, két oldalról tétettek, csak egy igénytelen ellenészrevételem van. Mind Zichy Nándor gróf ő méltósága, mind Somssich Pál tagtársunk ő excellentiája két vagy három pontot határozottan kiemelt, a melyről azt mondotta, hogy szeretné, ha ez a jelentésben meg volna s hogy azért nem fogadja el a jelentést, mert ez nincs meg benne. Először is Zichy Nándor gróf tagtársunk méltóztatott említeni, hogy ő maga is belátja, hogy nem lehet megfelelő költségvetési szervezetet és formulázást nyújtani. Engedelmet kérek, ez a jelentésben tényleg benne van. Másodszor Somssich Pál tagtársunk ő nagyméltósága azt mondta, hogy a külügyi helyzet és az országgyűlés előrehaladott sta-