Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-47_új
XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 61 foglalkozni a dologgal s a midőn másfelől bekövetkezik a kormányra nézve azon eshetőség; a melytől nemcsak nem félek, de szívesen üdvözlök, hogy javaslatai miatt el kell helyét hagynia; mert ezen esetben az új kormánynak lesz ideje az ügyet rendszeresen kézbe venni és intézni, mig most ennek az esélynek provocálása nem volna egyéb, mint új kormányzatot a lehető legnehezebb helyzetbe, az ország pénzügyeit pedig a legnagyobb chaosba hozni. Ezen szempontokbői kérem, méltóztassanak a költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Somssich Pál: Csak igen röviden, egy pár szóval kívánom szavazatomat indokolni, mely eltér mind Ghyczy Kálmán ő excellentiájának szavazatától, mind pedig némileg azon indokolástól, melyet Zichy Ferdinánd grőf ur adott elő. Én, méltóságos főrendek, elfogadom a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, de nem azon okokból, a melyeket a pénzügyi bizottság jelentésében olvasok, hanem azon feltételek és nyilvánítások mellett, a melyeket én e ház méltósága iránti tekintetből kifejezni kívánok. Elfogadom a költségvetést, habár az nem is felel meg a követelményeknek ; elfogadom, tekintve a külügyi kétes helyzetet és jelen törvényhozási működésünk már előrehaladt idejét és tekintve azt, hogy a másik házzal való súrlódást a jelen perczben, a mostani viszonyok között nem tartanám czélszerűnek. De viszont szükségesnek tartom nem ugy elmosódva, hanem határozottan kifejezni azon aggodalmunkat, melyet érzünk a helyzet fölött, a melyet nemcsak komolynak, hanem némileg válságosnak is kell elismernünk, a mennyiben, ha a létező utolsó eszközök czélszerűen, gyorsan és egész határozottsággal nem fognak felhasználtatni, annyira elmérgesedhetnek pénzügyi bajaink, hogy a legnagyobb áldozatkészség sem fogja azokat orvosolhatni. Ez volna az, a mit határozottan szeretnék kimondatni. Továbbá utalni kívánok arra, hogy ezen költségvetés nem mutat oly irányt, a melyen bajainkat sanálni és államháztartásunk megzavart egyensúlyát ismét helyreállítani lehetne. Ezen kijelentéssel fogadtam el a bizottságban és ezen kijelentéssel fogadom el itt is átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ezen törvényjavaslatot, nem pedig azon indokolással, melyet a bizottság jelentésében olvasok, a hol az mondatik, hogy >a ministeriumnak ugy a képviselőházban, mint a bizottság e tárgybani tanácskozásai folyamán tett nyilatkozataiból azt a meggyőződést merítette a bizottság, hogy stb.< Ez valóságos bizalmi nyilatkozat a kormány iránt, melyet én ellenzéki álláspontomnál fogva nem fogadhatok el. Ennyit szavazatom indokolására. Legyen szabad most a ministerelnök ur ő excellentiája beszédének csak két tételére reflectálnom. Az egyik az, hogy ö azt mondta: majd ha módjában lesz, akkor fog oly költségvetést előterjeszteni, mely megfelel mindazon követelményeknek, melyeket Ghyczy Kálmán t. barátom felállított. Én azt kérdezem — bocsásson meg ministerelnök ur ő excellentiája — vájjon 10 békés esztendő alatt nem volt-e ideje megszerezni azon adatokat, módokat és eszközöket, melyekkel az államháztartást helyre lehetett volna állítani ? és vájjon könnyebb lesz-e ez ma, midőn talán egy háború veszélye fenyeget bennünket? Én azt hiszem, hogy nem. Ez az egyik. A másik a takarékosságra vonatkozó magyarázata. Annyira szeretik azt a »lehető* szót, melyről épen egy nagy auctoritás e napokban azt mondta: >Es ist zu dehnbar.t Én épen ezért ennek helyébe ezt a szót szeretném tenni: »szükséges <. Mert nézzük az éremnek másik oldalát. Méltóztatott hangoztatni, hogy mi mindent nem lehet lejebb szállítani. Ezt nem szabad azért, mert védelmi eszköz; azt nem szabad azért, mert az igazságszolgáltatásra vonatkozik. De ha sehol sem szállítjuk le a kiadásokat, mi lesz akkor ? Az örökös deficitet, költségvetésünk e chronicus nyavalyáját folyton adóssággal kell fedezni. Hova visz ez utóbb 1' Minden pessimismus nélkül azt kell mondani, hogy ez még is az örvénybe visz. Én tehát a >lehető* szó helyébe a >szükséges* szót tenném és azt mondanám, hogy az elkerülhetetlen szükségesen túl nem szabad mennünk s nem szabad oly költekezést folytatnunk, a melyet meg nem birunk. Volt egy harmadik mondása is a ministerelnök úrnak, mely a jövedelem fokozására vonatkozott. Ez is kedvencz
