Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 létben tartjuk szem előtt; gyakorlatban a pénzügyi egyensúly helyreállítását tényleg rosszabitottuk, az egyensúlytól távolabb állunk ezen előirányzatban, mint a múlt éviben, a múlt éviben távolabb mint a harmad éviben. Még sem megyek odáig, mint a pénzügyi bizottság, hogy azt mondjam: a pénzügyi egyensúly helyreállítására irányzott törekvések eddig eredménytelenek maradtak; mert igenis volt idő, midőn mérlegünk csakugyan javultnak látszott és szerintem tényleg javult is. De nem a pénzügyi egyensúly helyreállítására irányzott törekvések megakadása a mi bajunk. A mi bajunk magának a mi pénzügyi helyzetünknek súlyos volna; a mi bajunk az, hogy ezen pénzügyi helyzet a jelen rendszer f«ntartása mellett minden elméleti törekvésünk és elvi feszegetéseink daczára évről-évre roszszabbá válik. És ez az, a miben ha nem is a dolog lényegét illetőleg, de kifejezésemben talán tovább megyek előttem szólott t. tagtársunknál és szükségesnek tartom, ha csakugyan javítani akarjuk a helyzetet, nemcsak a kezelésben, nemcsak az egyes ügyek elintézésében való takarékosság komoly alkalmazását, hanem azt hiszem, hogy magában a közügyek rendezésében egyrészt szakítani kell az aspiratiók egész sorozatával, mely sok részben a kereteket, a mi erőnk és tehetségünknél nagyobbakká szabta, másrészt sok dologban magát az irányt, az intézési módot, magát az elvet, melyet követünk, változtatnunk és azon elveket, melyek szerint az egyes szakokban ügyeink intéztetnek, magát a kormányzati irányt változtatnunk kell. És azért nemcsak a pénzügyministeriumot, nemcsak annak kezelőjét, hanem az összes ministeriumot és annak egész irányát, valamint a múltra nézve okozom bajaink iránt, úgy a jövőre nézve csak tőle várhatom azok orvoslását és tökéletesen egyetértek az előttem szólott főrendi tag úrral abban, hogy az erre vonatkozó javaslatoknak, mivel azoknak összhangzatosaknak, komolyaknak, az egész kormányzati eljárást magokban foglalóknak kell lenniök, csakis a kormány előterjesztésétől és initiativájátől várhatjuk. Lehetetlen, hogy a kormány csakis most FŐRENDI NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. ismerje pénzügyeink súlyát, lehetetlen, hogy ezen költségelőirányzat előterjesztésekor már is ne birt volna annak tudatával, hogy ezen előterjesztés, ugy a mint maga jelenleg bevallja

j a pénzügyi helyzet következményeinek meg nem felel. Azon elvek, azon figyelemre méltó nézpontok, iránypontok és azon intézkedések, melyeket a főrendi ház eddig ismer, nem olyanok, hogy azok a kormány jövő eljárására nézve bennem azon meggyőződést szülhetnék, hogy e részben intézkedései a helyzet színvonalán állnak. Azonban ez sem azon reményt, sem annak lehetőségét ki nem zárja, hogy csakugyan a szükséges irányváltozás a szükséges intézkedések, pénzügyi helyzetünk javítására tért fognak foglalhatni. De hogy ez történjék, ezt, valamint annak szükségét ez alkalommal hangsúlyozandónak tartom, hogy a jövőre nézve ezen méltóságos főrendiház a kormánynak egyes esetekben támogatását lelkiismeretes kötelessége szerint, csak abban az esetben fogja nyújthatni, melyben ezen elvi igényeknek tényleges alkalmazásáról meg fog győződni. Nézetem tehát abban tér el a pénzügyi bizottság indokolásától, hogy egyrészt nem fogadhatom el azon álláspontot, hogy az eddig kifejtett intézkedések és felállított elvek minket a pénzügyi helyzettel szemben megnyugtathatnának. Másodszor nem annyira a politikai helyzet, mint a törvényhozási szaknak előhaladt volta és annak szüksége, hogy a pénzügyek továbbvitelének módját nyújtsuk és azon meggyőződés, hogy a kellő orvoslás iránti javaslatokat és ezen budgetalis törvénynek alapos reformját csakis a kormánytól várhatjuk — ettől vagy más kormánytól, az in thesi mindegy — tehát nem a kormánynak az eddigiek után, szerintem, pénzügyi dolgokban meg nem szavazható bizalom az, a mi engem a költségelőirányzatnak tárgyalás alapjául való elfogadására bir. Én tehát ezen nézetemnek kifejezést adva, a költségvetési törvényjavaslatnak részletes tárgyalás alapjául való elfogadását ajánlom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn a szőnyegen levő ! tárgynál szót emelek, előre bocsátom, hogy 8