Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 kölcsök vétetett fel és felvétetni terveztetik jelenleg is. Nem tagadhatom ugyan, hogy ezen kiadások között sok czélszerü van, melyeket, ha saját tehetségünkből tehetnénk, azonnal meg kellene szavazni, van azok között okvetlenül szükséges és halaszthatlan, de hogy azon kiadásoknak, a melyeket emiitettem — hogy sokat ne mondjak — nagy része mind valóban okvetlenül szükséges és halaszthatlan legyen, azt minden tiszteletem mellett, melylyel a képviselőház votuma iránt viseltetem, el nem ismerhetem és velem az ország lakosainak nagy része elismerni nem fogja. Igaz, hogy vannak ezen kiadások közt kisebb összegűek is, de számos kisebből nagy összeg alakul s miután a kisebb kiadások ugy, mint a nagyobbak, az államnak, az adózóknak pénzéből tétetnek, a takarékosság ugy a nagyobb, mint a kisebb kiadásokra nézve egyaránt kötelessége a kormánynak és a törvényhozásnak is. Részemről csekély vigasztalást találok abban, a mi gyakran mondatik, hogy költekezéseinknek egyenértéke megvan az állam vagyonában azon beruházásokban és más vállalatokban, melyeket ezen költekezéseink segélyével alkottunk és igy az állam vagyona csorbát nem szenved; mert ha megengedem is, hogy ez a jövedelmezes czéljából tett beruházásokra nézve részben áll, de más költekezéseinknek nagy részére s azoknak nagy részére nézve is, a melyeket emiitettem, ezen állitás Talóságát el nem ismerhetem. Elismerem ugyan az ily költekezések által elérhető eredmények nagy erkölcsi és közgazdasági hatását és őszintén óhajtanám, hogy ily költekezéseket saját erőnkből minél nagyobb számban tehetnénk, de másrészről bizonyosnak tartom, hogy mindezen különféle czélokra vett telkek, vett vagy emelt épületek, azoknak felszerelése, más vállalataink, intézményeink, azoknak költséges fejlesztése a tőkét, a mely azokba be van fektetve, pénzügyileg nem érik meg és igy azt az államvagyont valóban nem képviselik. E fontos tekintet pedig figyelem nélkül annál kevésbé hagyható, mert mindezen épületekkel, intézményekkel, felszerelésekkel kamatfizetést, tőketörlesztést, készpénzben bizonyos napokra követelő hitelezőinket, havi fizetést, napizsoldot váró hivatalnokainkat, tanárainkat, katonáinkat nem elégíthetjük ki; és mivel mindez csak pénzzel történhetik, ugy járhatunk, mint ama nagy gyárak, uradalmak, paloták és kertek birtokosa, ki mindezen nagy vagyona mellett az abba józan számítás nélkül fektetett kölcsönök kamatainak s törlesztésének és részben fényűzési kiadásainak súlya alatt idő előtt fizetésképtelenné lett és csődbe került. Ezen fontos tekintet tehát szükségessé teszi, hogy minden állami kiadás kellő mérséklettel és az állami pénztár fizetési képességének folytonos szem előtt tartásával történjék. Pénzügyeink jelenlegi helyzetének javítására nézve a kormánynak, a mennyire eddigi nyilatkozataiból kivehető, következő nézetei vannak: az adótörvények, melyek legközelebb tárgyaltatni fognak; tartózkodás a nem okvetlenül szükséges, nem halaszthatlan beruházásoktól és az állami intézmények költséges fejlesztésétől; az ország jövedelmének természetes emelkedésébe vetett bizalma; számos adósságunk conversiója és a jövedékekre, monopóliumokra, indirect adókra és egyebekre nézve a jövőt illetőleg átalánosságban kilátásba helyezett administrationalis és törvényhozási intézkedések. Az átalánosságban kilátásba helyezett administrationalis és törvényhozási intézkedésekhez, mig ismeretesek nem lesznek, természetesen szólni nem lehet. Számos adósságnak eddig csak homályosan jelzett conversiója, azok után, a miket erről a volt pénzügyminister úr legutóbb nyilvánított, oly nagymérvű, bonyodalmas, a jelen idők körülményei között alig kivihető pénzügyi mivelet, hogy arról azon ködképies alakban, a melyben jelenleg is van, világos fogalom nem szerezhető; arról tehát, annak hatásáról és horderejéről most már Ítéletet mondani mindenesetre korai volna; mindazonáltal nem hallgathatom el azon megjegyzésemet, hogy ezen pénzügyi mivelet szerencsésen keresztülvive, ha eddig nem ismert még nagyobb hátránynyal összekötve nincs, szerezhet ugyan némi könnyebbülést állami pénzügyeinknek, de az abból, nézetem szerint, vérmes számítással várt