Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-44_új

XL1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27 kifejezést használjak, hogy a minister urat ne sértsem, minek szándéka igen távol van tőlem,, — hogy ugy mondjam, azon könnyűség, melylyel az ügyek intéztetnek és hiánya azon tiszteletnek, melylyel a ministerek a törvényhozás iránt tartoznak, eredményezte a póthitel kérését, melylyel most foglalkozunk; ez eredményezte a 20 vagy 22 milliónyi pőthitelek kérését, . melyekkel csak nem rég volt szerencsénk foglalkozni; ez eredményezte azon pőthitelt, mely az országos kiállítás következtében állott elő és a melylyel legközelebb lesz szerencsénk foglalkozni, ez idéz elő talán több póthitelt is, melyekről egyelőre tudomásunk nincs, melyeket még a jövő homálya fed. Ily eljárással szemben, a melyet egyes ministerek hosszabb idő óta egy bizonyos következetességgel folytatnak, azt hiszem, nem elég az, ha a törvényhozás két házának pénzügyi bizottságai többé-kevésbé udvariasan, többé-kevésbé simán elmondják, hogy ez az eljárás bizony nem helyes, de azért mégis a kivánt összegek megszavazását ajánlják a törvényhozásnak, s a törvényhozás két háza azután megszavazza a kért hiteleket. De miután a pénzügyminister a kellő fedezettel nem bir, egyúttal a két ház megszavazza számára a meghatalmazást is, hogy a szükséges összegeket kölcsön vehesse. így szaporodnak, igy halmozódnak egymásra kölcsönök kölcsönök után, adósságok adósságok után, a melyek az állam jövedelmeinek már is igen tetemes részét veszik igénybe. És ha ezen gazdálkodás még hosszabb ideig foly igy, akkor könnyen előállhat az az eset, hogy azon pillanatban, midőn a monarchia talán hivatva lesz minden erejét megfeszíteni, hogy becsületét, érdekeit, netalán integritását megvédelmezze, hogy akkor az az európai pénzpiacz, a mely most oly készséggel ajánlgatja pénzét, tartózkodóvá lesz, az államnak pedig talán lesz pénze, hogy fedezze 'adósságainak kamatait, de kétségkívül nem lesz annyi, a mennyi a monarchia megvédésére kell. Hogy ilyen eset elő ne álljon, hogy ezen gazdálkodásnak idejekorán vége vettessék, azért tagadpm én meg a törvényjavaslathoz való hozzájárulásomat. Hozhatnék még elő más okokat is, mondhatnám példának okáért, hogy ha már 1.700,000 frtot költünk egy épületre, hát. az legyen, ha legalább nem pompás, ha nem fényes, de legalább díszes, csinos külsejű : hogy a városnak, melynek szépítésére ország és város annyi áldozatot hoz, díszére szolgáljon. Pedig hogy ezen épület külseje valami díszes, valami csinos volna, azt egyátalában nem mondhatom. Nem merészelném nyilvánítani ezen nézetemet, mert mióta a szakértők rám bizonyították, hogy a Ferencz Józseftéren levő Széchenyi-szobor szép, azóta kétségessé váltam aesthetikai ízlésem iránt. De miután ezen épületre nézve minden szakértő, és nem szakértő, a kivel csak beszéltem, egyhangúlag azt mondta, hogy az bizony nem szép, azt hiszem, bátran kimondhatom ítéletemet. Mondhatnám,hogy vájjon az elhamarkodvaátdolgozott terv alapján készült épület, a mely eleinte csak egy ministeriumra volt szánva s most két ministeriumnak fog hajlékául szolgálni, czélszerű lesz-e, hogy vájjon miképen fog azután alakulni a viszony, midőn két ministerium lesz egy házban s az egyik minister a háziúr, a másik minister a zsellér, az egyik minister elfoglalja a termeket, díszhelyiségeket, a másik a negyedik emeletet, hogy vájjon e tekintetben az épület czélszerű lesz-e ? No de elismerem, hogy e tekintetben talán tévedhetek, mert hiszen én a belső berendezést nem láttam. Mondhatnám azt is, hogy vájjon azon különbözet, a mely a minister ur számítása szerint az épületre felveendő kölcsön után járó kamatok és törlesztési hányadok, másrészről pedig a megtakarított házbérek közt előáll, és mely, mint emlékszem, utólag taláu 11 ezer frtban állapíttatott meg, hogy ez az összeg nem fog-e lényegesen szaporodni ezen roppant épületnek fentartási és tatarozási költségei, vízvezeték és mindenféle egyéb aprócseprő költségek által, a melyek egy ház birtokával járnak? De mindezen okok, megengedem, csak másodrendűek és nem volnának elegendők indokolására tagadó szavazatomnak, ha nem volna meg az az indok, a melyet legelőször felemlíteni szerencsém volt. Én sajnálnám, ha a t. minister ur a mondottakért neheztelni találna, sajnálnám annyival is inkább, mert azon mulasztások és azon 4*