Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-42_új
XLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 megállapítása ügyében kiküldött országos bizottság képviselőházi tagjainak névsorát tartalmazó izenet. A beérkezett törvényjavaslat kinyornatása, a ház tagjai közi szétosztása elrendeltetvén, előleges jelentéstétel végett a közjogi és törvénykezési bizottságnak kiadatott. Ezen bizottság jelentését hasonlóképen már beadván, az szintén kinyomatott és szétosztatott s érdemleges tárgyalás végett a mai ülés napirendjére kitűzetett. Fel fog olvastatni a főrendiház állandó igazoló bizottságának jelentése többrendbeli igazolási ügyben. Gyulai Pál jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: E szerint Graefl József, Hollán Ernő és Karap Ferencz, mint a főrendiház kinevezett, Bánffy Zoltán báró pedig mint örökös jogú főrendi tagok a jegyzékbe igtattattak, ellenben Gyulay Sámuel gróf elhalálozás és Fabiny Teofil lemondás folytán a jegyzékből töröltettek és ezen körülmény a hivatalos lapban közzé fog tétetni. Odescalchi Arthur herczeg, országgyűlési képviselővé történt megválasztatása következtében, azon főrendi tagok jegyzekébe igtattatik, kiknek joga szünetel, úgyszintén a bizottsági jelentés további tartalmát a méltóságos főrendek tudomásul veszik. A mai napirendre ki van tűzve az 1870: XVI., továbbá az 1871. évi XII., az 1880: LXIV. és az 1882. évi XLIV. törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslat, mely a szabályok értelmében annak idején kinyomatott, szétosztatott és kiadatott a főrendi ház közjogi és törvénykezési bizottságának. E bizottság már beadta véleményét, mely fel fog olvastatni. Gyulai Pál jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök; Kíván valaki a törvényjavaslathoz hozzászólani ? Fabiny Teofil igazságügymiiiister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Ha egy eres alapokra fektetni tervezett épület egyik sarkköve meggyengül, igyekezzünk azt kiemelni és szilárddal kicserélni, mielőtt maga az épület is károsodnék. Méltóztassanak megbocsátani, hogy a hasonlatossággal élek, midőn a szóban levő törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani bátorkodom. Azonban azt hiszem, a hasonlat találó, mert csakugyan bírósági rendszerünkből, szervezetünkből egy oly intézményt akarunk eltávolítani, mely abba egyátalán "bele" nem illik. Miután az 1869dki törvényhozás a bírói hatalomról szóló törvényt megalkotta és a biró önállóságát, függetlenségét biztosította, intézkedés történt azon irányban is, hogy minden bírósági fokozaton rendes bírák — kik ő Felsége által kineveztetvén, elmozdithatlanok — a kellő rangfokozattal és fizetéssel legyenek. Csupán a másodfokon működő királyi táblai bírákra nézve történt ez irányban kivétel, a mennyiben ott a rendszertől eltérőleg, pótbirák is szerveztettek. Ezen intézkedés teljesen indokolt volt akkor, a mikor a törvényhatósági bíróságoktól átvett nagy munkahalmaz rendszeres feldolgozása mellett fokozatos apadást lehetett remélni, azonban az élet tapasztalatai meghiúsították az akkori számítást és már 1871-ben a rendes bírák számát 90-ről 96-ra kellett a budapesti táblánál emelni, successive pedig a pótbirák számát mindinkább növelni, ugy hogy jelenleg a budapesti táblánál már 46, a marosvásárhelyi táblánál pedig 7 pótbiró működik állandóan. Történtek a törvényhozás által több irányban intézkedések, melyek a nagy munkahalmaz mellett lévő hátralékok felszaporodását igyekeztek megszüntetni. Az 1880-iki LXIV. törvényczikk által az igazságügyi minister felhatalmaztatott, hogy az első fokú bíróságokhoz nagyobb számú kisegítő bírákat alkalmazzon. A kisebb polgári peres ügyekbeni eljárás által és a felebbezésnek mind polgári ügyekben, mind később a büntető bíróságok előtt tárgyalt ügyekben való korlátozása által a másod bíróságok munkaköre apasztatni szándékoltatott. Mindezek által azonban el nem érethetvén a czél, most már a pótbirói intézmény, mint oly elkerülhetlen intézkedés merül föl, a melyet a mostani birói számnak megtartása mellett olyformán szükséges reformálni, hogy az a helyesen megállapított rendszerbe kellő módon beilleszthető legyen. Nem akarván a törvényhozás azon intézkedést, a mely átmeneti természetű volt, állandósítani és sanctionálni, a képviselőház már 1882-ben utasította az igazságügyminister,
