Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

Lili. ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 mondott, a melylyel tökéletesen egyetértek. Az első az, hogy bizonyosan senkinek sem lehet nagyobb érdekében, hogy a zárszámadások helyesen készüljenek, mint épen a kormánynak. Ez oly igazság, mely, azt hiszem, áll a jelen kormányra és állnia kell minden kormányra. Egyetértek abban is, a mit ő excellentiája I hasonlag beszédje elején mondott, hogy ezen kérdéseket részletesen felderíteni, megállapítani egy ülés közepette nem lehet. Nekem ez a két nézet képezi kiindulási pontomat. Az elsőt, hogy magam részéről is óhajtom, hogy a hibák, ha és a mennyiben a zárszámadások nem czélszerűen vezettetnek, földerittessenek, bebizonyítottam már azzal, hogy hónapokkal ezelőtt a képviselőház kebelében nyilvánítottam, hogy, miután némelyek részéről ez iránt aggályok merülnek fel, magam is hajlandó vagyok, sőt kötelezem magamat egy enquét összehívására, a mely a főszámszék és a kormány tagjain kívül más szakértőkből alakulván, zárszámadási rendszerünket vegye tanácskozás alá és azután tegye meg javaslatait, hogy mi az, a mit módosítani kell és mikép szükséges azt módosítani. (Helyeslés.) De én ezt a dolgot oly fontosnak tartom, hogy azt hinném, már csak a dolog érdemében sem volna helyes már előre, nem magán véleményképen, mert hisz ahhoz mindenkinek joga van, de a törvényhozás véleménye, — határozataként azt kimondani, hogy ebben vagy abban zárszámadásaink lényegesen hibásak, holott igen jól méltóztatnak velem együtt tudni, hogy mind az iránt: miben van a hiba, mind az iránt: miként volna az kiigazítandó, a szakemberek között is teljesen eltérő nézetek állnak fenn. Magam részéről régen megszoktam ő excellentiájának véleményére igen nagy súlyt fektetni; mégis azt hiszem, ennek daczára nem volna talán még az igazságnak sem teljesen megfelelő, ha az általa felhozoüak alapján a méltóságos főrendi ház, nem annyira a kormány és talán nem is a kormány, de a főszámszék eljárása felett előzetesen már szigorú ítéletet mondana, pedig ezen indítvány elfogadásában ez benn foglaltatik. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy az indítvány második pontjának elfogadását — nem tehetek róla — de aggályosnak is kell tartanom. Meggyőződésemet az iránt most is kifejezhetem, hogy csakugyan — szószerint legalább — nem áll, a mi abban mondatik ; mert az indítvány abból indul ki, hogy államadóssági terheink megismerésére biztos alappal senki sem rendelkezik. Bocsánatot kérek, meglehet, mondhatja valaki, hogy nem elég tisztán, nem könnyen megérthetőleg állíttattak össze, hogy másképen kellett volna összeállítani, de azt mondani, hogy azok létezése és azok mennyisége bármely pontban eltitkolva volna, ezt egyfelől nem lehet, mert ez nincs igy, és másfelől, ha ezt, — egy ily tekintélyes ház határozatában és ily könnyű szerrel kimondatván, — csakugyan elhitetnék, ez sem a számvevőszéknek, sem a kormánynak, de magának az államnak volna kárára. Én tehát ezt még aggályosnak is tartom. De az államadósságok kimutatására nézve is különböző nézetek vannak. Némelyek azt mondják, hogy eltitkolása államadóssági terheinknek az, ha az 1867: XV. t.-cz. által elvállalt évi járadéknak tőkéjét is bele nem számítjuk. Mások azt mondják, és lehetne még ezen indítványnak egy passusát is igy érteni, hogy államadósságnak kell feltüntetni a garantirozott vasutaknak összes befektetését, tőkéjét is. Ilyent is hallottam, talán ez sem volna egészen helyes és igazságos. Azután ő excehentiája is kifogást tett nem a beruházások, hanem a leltári kimutatások ellen De vannak olyanok is — nem hiszem, legalább nem értettem beszédéből, hogy ő excellentiája is azok közé tartoznék, a kik azt mondják, hogy ha az állami birtokokból valami eladatott, azt természetesen le kell irni, mert azzal kevesbedett az államvagyon; azután ha egy vasút épült, annak nincs helye az államvagyonban. Ily módon igazságos Ítéletet hozni megint nem lehet, mert ha gyarapodott valamivel az állami vagyon, azt ép ugy tekintetbe kell venni, mint a mennyivel fogyott. Midőn ily eltérő nézetek vannak, és meghallgatása nélkül — pedig erre itt csakugyan nincs alkalom — a föszámszék véleményének is, mely leginkább van hivatva az ezen irányban tapasztaltakat előadni és saját eljárását 15*