Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-52_új
34 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. A monarchia olaszországi nagykövetsége utján az olasz törvényhozó testület tárgyalási nyomtatványai, a fennálló csereviszony értelmében, megküldettek főrendiház könyvtárába fognak letétetni. Következik most a napirend: >az osztrákmagyar bank szabadalmának meghosszabbításáról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a közjogi, törvénykezési, pénzügyi és közgazdasági bizotitág jelentését az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában). Elnök: Méltóztatnak átalánosságban hozzászólani ? Somssich Pál: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Talán jobb lesz, ha átalánosságban mondom el nézetemet az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve. (Halljuk!) Azon okokon kivül, a melyek miatt már annak idejében, mikor ezen kiegyezés megköttetett, ahhoz nem járultam és azt nem helyeseltem, a mely okok között egyik főszerepet játszott a 80 milliós bankadósságnak általunk történt elvállalása; vannak még új okok, a melyeknél fogva nem szavazhatom meg az eddig elfogadott minden alapnézettel ellenkező azon szabadalmát a banknak, hogy ne csak érczre, hanem pénzváltóra is adhasson ki bankjegyeket. Ez, nézetem szerint, kijátszása azon biztosítéknak, a melylyel a bank a törvény szerint tartozik minden papírra nézve, a melyet kibocsát. Hogy áll a dolog ? A dolog ugy áll, hogy a banknak bizonyos érczkészlete van, melynek alapján törvényszerű szabadalmánál fogva bizonyos mennyiségű jegyet bocsáthat ki. Most, ha ezen érczpénz leszámitoltatik külföldi érczváltókra, azokra ismét adhat ki bankjegyet. Tehát egy fedezetre kétszeres mennyiségű bankjegyet bocsáthat ki, a mi kijátszása azon biztosítéknak, melyet a törvény kiköt a papírpénz kibocsátására nézve. Azért kijelentem, hogy ezen bankszabadalmi törvényjavaslathoz nem járulhatok. Kautz Gyula: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem szükséges mondanom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kérdésében azon állás következtében, melyet az osztrák-magyar bank vezetőségében elfoglalni szerencsém van, szavazni nem fogok; de azon körülmény, hogy a szavazástól tartózkodni fogok, talán nem foszt meg azon jogtól, hogy az előttem szólott nagyméltóságú tagtársunknak tán egy kissé kelletén túlmenő kifogásoló észrevételeire röviden ellenészrevételemet megtegyem. Ő nagyméltósága ugyanis az előttünk fekvő törvényjavaslatnak különösen egy pontjára, tudniillik az érczváltóknak a fémfedezetbe való felvételére tesz ellenvetést; és ezen egy ellenvetésből következtetést von arra, hogy az előttünk fekvő egész előterjesztés visszautasítandó. Azon egy momentumra, melyre reflectálni méltóztatott, bátor vagyok ellenészrevételt tenni, megjegyezvén, hogy e részbeni nézetem és felfogásom és a bank felfogása nem áll magánosan, hanem európai tekintélyű szakemberek nézetével is találkozik. Azt méltóztatott mondani, hogy a bank az által, hogy ezentúl érczváltókat is fölvehet fémbeli fedezetébe, talán nagyon is messze menő kiterjesztését éri eddigi szabadalmi jogának és talán veszélyezteti az általa forgalomba hozott jegyek soliditását és jóságát. De nem méltóztatott említeni vagy figyelembe venni, hogy az osztrák-magyar |bank körülbelől 200 millió frtra menő érczfedezetéből csak egy hetedrész, vagyis csak 30 millió frt erejéig veszi ezen jogosultságát igénybe,és nem tovább. Továbbá nem méltóztatott eléggé számba venni azt, hogy az osztrák-magyar banknak jelen helyzetünkben, midőn valutánk rendezetlen és a papirforgalom a kényszer alapján nyugszik, 200 millió frtnyi nemes ércze egészen meddőén és gyümölcstelen hever; ugy hogy erős meggyőződésem, hogy még tovább is lehetne menni a nélkül, hogy ebbeli eljárása által a banknak akár a pénzforgalmi, akár más egyéb közgazdasági érdek csorbát szenvedne. Nem szabad ugyanis feledni azt, hogy az osztrák-magyar bank nemcsak nyilvános jellegű intézet, melynek bizonyos tartozásai és kőtelességei vannak az állam és annak közgazdasági és financiális viszonyai iránt, hanem kereseti társaság is, oly kereseti társaság, "mely igen természetszerűleg a rendelkezésére álló tőkének és eszközöknek.
