Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-24_új

XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 89 ben a kormány azt érvényesíteni szándékozik. Önámitás lenne ugyanis azt képzelnünk, hogy a czél csekély költséggel elérhető. Az indokolásban erről a következőket olvassuk: »Az ezen intézkedések folytán felmerülő kiadások menynyiségét számszerint meghatározni nem lehet, mert ez a betegség kisebb vagy nagyobb mérvű terjedésétől van feltételezve.* Ez áll, de én szeretném kiegészíteni ezen tételt azzal, hogy a kiadások mennyisége egyedül azon erélytöl függ, és pedig egyenes arányban áll azon erélylyel, a melyet a kormány ezen országos calamiías ellen ki fog fejteni. Az egészségügy érdekében kívánatos, hogy mindkettő minél nagyobb legyen. Minden európai állam, a melynek területére ezen úgynevezett katonai szembaj egyszer befészkelődött, csakis tetemes pénzbeli áldozatokkal és évekre kiterjedő szigorú intézkedésekkel tudott tőle megszabadulni. Félrendszabályokkal és eszközökkel itt segíteni nem lehet, és alig tévedek, ha felteszem, hogy a két év előtt Torontál megyében tett rendelkezések csupán csak elégtelenségek miatt hiúsultak meg. Adataim vannak erre nézve, de nem akarván részletekbe bocsátkozni, legyen szabad csak arra utalnom, hogy e pusztító szembaj, a mely annyi munkaerőt,hadi képességet meghénit,a mely j annyi egyéni jólétet tönkre tesz, soha sem szűnik meg magától, mint a cholera vagy diphteritis, hanem szakadatlanul tovább harapózik. Másrészi röl ellenben szerencsésebbek vagyunk vele, mint az emiitett járványokkal, a mennyiben birtokában vagyunk azon eljárásnak, melylyel e baj mintegy biztosan megszüntethető. Ezen eljárás nem veszi nagyon igénybe a gyógyszertárt, kórházra csak kivételesen van szüksége, az, a mi egyedül kell: a kezelőorvos, — minél nagyobb száma a kezelő-orvosoknak a megtámadott vidéken. És mondhatni, hogy aznap szűnik meg a betegség vagy legalább annak jelentősége, a mely napon minden nagyobb helység szakavatott emberrel rendelkezik. Az indokolásban felhozott intézkedések és tervezett eljárások mind igen czélszerűek és mind arra mutatnak, hogy a kormány ugyanily felfogásból indult ki. Én itt csak néhány lényeges postulatumra tartom szükségesnek figyelmeztetni. FŐRENDI NAPLÓ 1884—87. II. KÖTET. Mindenek előtt kívánatos, hogy a kiküldendö szemorvosok — kettőről van szó — mint ministeri küldöttek nagyobb felhatalmazással legyenek felruházva, mint két évvel ezelőtt; körülbelül olyan felhatalmazással, mint a milyennel a múlt évben kinevezett közegészségügyi felügyelök vannak ellátva. Eszerint közvetlenül a ministeriummal álljanak érintI kezesben és működésüknek, ha nem is fizetésök rendszeresítése által, bizonyos állandóság biztosíttassák, mert csak ily módon lesznek képesek a rajok bízott nagy feladatnak megfelelni. Működésök állandóságának szükséges volta ily népbetegséggel szemben, mely előreláthatólag több évre, hogy ne mondjam, évtizedre fog terjedni, ugy hiszem, méltóságos főrendek, nem szorul bővebb fejtegetésre. Szükségesnek tartom továbbá, hogy oly | községekhez, melyekben sok a szembeteg és melyekben jelenleg községi orvos nincs, állami költségen községi orvos alkalmaztassák, vagy legalább a község e czélbói állami subventióban részesüljön. Mert világos, hogy a körorvos csak igen kivételesen képes a lakóhelyén kivül létező sz'lmos szembetegnek rendszeres gyógykezelést nyújtani. A mi azután az indokolásban az orvosok kilátásba helyezett jutalmazását illeti, czélszerűnek tartom ezt akképen megállapítani, hogy a községi, illetőleg a körorvos minden egyes gyógyítóit betegért valami csekély, de előre megállapított díjat kapjon. Teszem föl, könnyebb esetért 3 forintot, nehezebb esetért 5 frtot, magától értetvén, a felügyelő szemorvos folytonos ellenőrzése mellett. Ezen szerény díjak összege mégis némiképen emelné a községi orvosoknak ugy is igen csekély fizetését s ez által nagyobb buzgalomra serkentetnének. Főfontosságú dolognak tartom végül azt, hogy a szabadságolt honvédeket és közös hadseregbeli katonákat illetőleg a honvédelmi és a közös hadügyministeriummal egyetértőleg kiadott szabályzat minden oldalról és következetesen hosszú időn át szigorúan alkalmaztassák. Még jobb volna, ha ezen kivül a közös hadügyministerium felállítana egy időre oly üdülő-házat, mely mint Reconvalesceutenhaus 12