Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-21_új

XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 XXL ORSZÁGOS ULES 1886. évi január hó 30-án. SENNYEY PÁL BÁRÓ ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt ifjabb Vay Miklós b., Lipthay Antal b. és id. Somssich Imre s*r. emléke jegyzőkönyvbe iktattatik. Felmentési kérvény és királyi meghívó levél bemutatása. Bej -lentetik Arad város közönségének felirata a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat elvetése iránt. A házszabályok tervezete tárgyaltatván, elfogadtatik. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fejérváry Géza báró. {Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Nyáry Jenő báró jegyző ur fogja vezetni. A szólók neveit Gyulai Pál jegyző ur jegyzi. Mindenekelőtt a legutóbbi ülés jegyzőkönyve fog felolvastatni. Zichy Antal gróf jegyző (olvassa a január 26-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Hanines észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Méltóságos főrendek! Fájdalmas érzéssé! jelentem, hogy idősb Vay Miklós báró koronaőr, a ház alelnöke, az őt és családját ért szomorú gyászeset következtében hosszabb idejű távollétre engedélyt kér. Meg vagyok győződve, méltóságos főrendek, hogy élénk részvéttel értesülnek ifjabb Vay Miklős bárónak, a főrendi ház tagjának szomorú haláláról, ki mint a ház tagja sokak rokonszenvéi és szeretét birta, azon kivül egyházi téren viselt buzgó hivatalánál fogva hitfeletkezeének tiszteletében s a művészi körökben nem egy sikerült műve által közelismerésben részesült. De meg vagyok győződve, méltóságos főrendek, hogy ezen részvétérzelmök nyilvánításánál első sorban azon érdemekben tündöklő aggastyán felé fordulnak, házunk és hazánk dicső nestora felé, kinek atyai szivét ma mély szomorúság sújtja, de kinek nemes keblét emelni fogja azon méltán kiérdemelt öntudat, hogy dicső és hosszú életpályáját ez országnak minden honpolgára kiváló bizalommal és tisztelettel kiséri, osztozik méltó fájdalmában és megemlékezik azon dicső érdemekről, melyeket ö, gyakran válságos küzdelmek közt, szellemi fölényének és törhetetlen hazafi ragaszkodásának varázserejével magának mindig kiérdemelt. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy ezen érzelműknek tolmácsa legyek a mélyen sújtott atyánál, házunk alelnökénél, kinek tanácskozásainkból egy időre való elmaradását a méltóságos főrendek bizonyosan sajnálattal fogadják. (Élénk helyeslés.) Hasonló részvéttel fognak értesülni a mél-