Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-19_új

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 ~^K7" "•—"%r~ áT^Thd Y~W A á~^i á^\d TTT "T7?^n 1886. évi január hó 25-én. SENNYEY PÁL BÁRÓ ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Andrássy Gyula gr. interpellál a kelet-ruméüai unió tárgyában. A ministerelnök válasza. Tárgyaltatván elfogadtatik az 1885 : VII. t.-cz. 27. §-a alapján kiküldött országos bizottság jelentése. A kormány részéről jelen Kálmán, Fejérváry Géza b. vannak: Tisza (Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Gyulai Pál jegyző urat kérem fel, a szólók neveit Rudnyánszky József báró ur fogja jegyezni. Mindenekelőtt a legutóbbi ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Gyulai Pál jegyző (olvassa a folyó hó 21-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Mielőtt a napirendre áttérnénk, Andrássy Gyula gróf ö excellentiája interpellatiót kivan intézni a ministerelnök úrhoz. Andrássy Gyula gróf: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! {Halljuk!) Rendesen jól informált lapokban már huzamosabb idő óta fentartja magát azon hir, hogy a bolgárruméliai unió kérdése az úgynevezett personalunio alapján oly módon fogna megoldatni, hogy Bulgária herczege, mint suzerain herczeg egyszersmind a porta által Rumélia kormányzójává fogna kineveztetni, bizonyos számú évek tartamára. Hogy ez iránt már legközelebb váratik a végegyezmény a porta és Sándor fejedelem között és hogy ez esetben kilátás volna arra, hogy ez egyezmény a hatalmak által utólag jóvá fogna hagyatni. Való-e ezen hir, vagy nem, én nem tudom ; de miután eddig megczáfolva semmi oldalról sem lett, és miután az eddig hivatalosan fentartott programra, mely a status quo ante helyreállítását czélozta, már senki által komolyan fönn nem tartatik: nem tartom lehetetlennek, hogy a personal-unio eszméje ma-holnap bevégzettténynyéne alakulhasson. Mindenesetre áll azonban az, hogy ez iránt biztos tájékozást csak a kormány adhat. Ez okból érzem magamat utalva tisztelt barátom a ministerelnök úrhoz interpellatiót intézni azon álláspont iránt, melyet a közös külügyministerium a kérdéssel szemben elfoglal. Én, méltóságos főrendek, bár mindig kétségtelennek és indokoltnak tartottam a parlamentek azon jogát, hogy magoknak interpellatio útján a