Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-31_új

XXXI. OltöZÁGOS ÜLÉS. 1S3 seken a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványokra javaslatba hozottakkal, az 50. §. hatodik bekezdése következő szövegben ajánltatik elfogadásra: »Rendes közgyűléseken a tárgysorozat öszszeállitása után beérkezett rendeletek, átiratok és jelentések, valamint a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványok is tárgyalhatók, ha azok 24 órával előbb a közgyűlésen vagy az elnökségnél bejelentettek s egyszersmind a jegyzői hivatalban vagy más alkalmas helyen közszemlére kitétettek.* Elnök : Méltóztatnak elfogadni a bizottság javaslatát ? (Elfogadjuk!) E szerint az utolsó bekezdés a bizottság szövegezésében fogadtatik el Zichy Antal gróf és Széchenyi Imre gróf. jegyzők {/elváltva olvassák a törvényjavaslat 52—56. §-aif, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Széchenyi Imre gróf jegyző (olvassa az 57. §-t.) Kálnoky Dénes gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Már tegnap az átalános tárgyalás alkalmával szándékom volt a törvényjavaslat némely intézkedésére felhívni a méltóságos főrendek figyelmét, (Halljuk.') azonban hosszúra nyúlván a tárgyalás folyama és minthogy elvileg is kimerítve láttam a tárgyat, nem kívántam a méltóságos főrendiház becses figyelmét felszólalásommal igénybe venni. Ennélfogva ma, nem tekintve azokat a módosításokat, melyek a két házban elvi eltérésekre adhatnának alkalmat és tekintve azt, hogy a tapasztalás a legjobb útmutató, csak röviden egy csekély, az elvet nem érintő módosítást óhajtok tenni. (Halljuk!) Csak egy pár szót kívánok az 57. §. B., b. betű első sorában a szöveghez hozzátenni. Itt tudniillik az áll: »megvizsgálja — már a főispán — legalább egyszer évenkint ugy a központi, mint a kültisztviselők hivatalos eljárását*, e tekintetben azt hiszem, nem hibázom, ha előadandó nézetem megerősítésére tapasztalatomra hivatkozom. Hosszasb ideig mozgalmas időkben lévén különféle megyéknek az élén, tapasztalatból mondom, hogy a főispánnak a körútja a lehető legnagyobb előnynyel jár és a megye közönségének nagy megnyugvására szolgál. Meg vagyok győződve, hogy a főispánok közül, ha törvénybe sem igtattatnék, kevesen lennének, a kik különben is a mint azt a törvényjavaslat maga is contemplálja, többszörösen is ne látogatnák a megyét, az ö törvényes kerületűket; de minthogy itten már mondjuk, hogy az illető tisztviselők eljárását megvizsgálni tartozik, nem tartanám feleslegesnek, ha kimondatnék, hogy legalább kétszer évenkint megvizsgálni tartozik. Csak ez volna erre röviden megjegyzésem. Volna több módosításom is, még pedig lényeges módosításom, de épen azért, mert lényegesek és már nagyon előrehaladott az országgyűlési tárgyalások korszaka, másfelől még sok tárgy áll előttünk és mert különben is a tapasztalat lesz a legjobb útmutató, csak ezt az egy szót ajánlom a méltóságos főrendek figyelmébe, hogy »egyszer« helyett >kétszer« tétessék. Elnök: Ha jól fogtam fel excellentiád mődositványát, az abból állana, hogy a B., b. bekezdésnél ezen szavak helyébe »megvizsgálja legalább egyszer évenkint*, tétessék megvizsgálja legalább kétszer évenkint.« Ebből áll a módositvány. Sommsich Pál: Nagyméltóságú elnök ur méltóságos főrendek! Én, a ki átalánosságban sem fogadtam el a törvényjavaslatot, nem érzem ugyan magamat hivatva részletes módosítások tételére, nem is azért szólaltam fel; hanem, hogy a ministerelnök úr ő nagyméltósága által, tegnapi beszédemre tett egy észrevételt rectifikáljak. Ő nagyméltósága azt mondta, hogy igazságosan nem fog az ítélni soha, a ki teljesen megváltozott viszonyok között, az elmúlt idők eszközeinek mértékével akar mérni. Nem nevezett meg ugyan engem, hanem beszédemre vonatkozva mondta, tehát méltán magamra vehetem. Méltóságos főrendek! Én nem a múlt idők mértékével mértem, hanem ezen törvényjavaslatból indulva ki — helyesen vagy helytelenül, azt mások ítéljék meg, — azt állítottam, hogy a főispáni hatalom mellett, ha mindaz megáll, a mi az 57. §-ban van, eltöröltetik a helyhatóság; mert kérem, az a főispán, a ki a törvényhatóság területén működő állami közegeket, — a törvénykezésieket kivéve, — ellenőrzi, azoknak előléptetése vagy kineveztetése iránt véleményét nyilvánítja; az a főispán, a ki számoló székeket