Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. loo van értelme, hanem annak a politikai non sensnek, a szabadelvű centralisatíónak követői, legtöbben azok között, kik mindent a társadalomtól nemcsak várnak, hanem követelnek. Pedig ha csak pillanatra felcserélnék magas röptű eszméik prismáját, a mindennapi élet pápaszemével be kellene látniok, hogy minden rendszer közölt a centralisatió legkevésbbé kedvező a társadalmi exertio szabadságára, be kellene látniok azt is, hogy az a társadalom több irányú szerves alakulások nélkül egymagában cselekvésre nem képes és ha ezt belátják, valóban megfoghatatlan, miként törhetnek pálczát a megyei intézmény felett, mely ma már a nemzet minden osztályából, minden érdekéből egybealkotva és a peeulium regiumfoól csak az imént municipiummá lett városok nagybecsű culturalis elemeivel öregbítve, a társadalomnak oly kiváló személyesitője, melyet semmi más alkotás pótolni nem képes; ezt tehát fentartani, sőt ha nem volna, megteremteni saját elveik szerint is éppen az ő hivatásuk leendett. Sajátságos, hogy azok, a kik annyira negélyezik a democrata czímet, észre nem veszik, mily rút arczulcsapást mérnek a democratiára, midőn azt állítják, hogy az az intézmény, mely az aristocratia kezében szerintük is annyi századig volt védbástyája a hazának, a democratia kezei között annyira elsilányult, hogy még a közigazgatás közvetítésének csekélyebb functiójára sem alkalmas. A vallás és közoktatás nagyérdemű ministere nem rég egy akadémiai beszédében nagy igazsággal monda, hogy nekünk a tudomány színvonalán álló történelmünk nincsen. Hozzátehette volna, hogy a milyen van, még azt is oly kevesen tudják; a kik pedig tudják, nem okulnak belőle. Pedig minden fogyatkozása mellett éppen a fenforgó kérdés elbírálására biztosabb kalauz, mint a legszebb rhetorikába burkolt truismusok. Van abban adat elég arra, hogy az absolutismussal is megfér az önkormányzatnak bizonyos foka. De arra ugyancsak nincsen egy adat sem, hogy önkormányzat nélkül valaha szabadság létezett, mert hisz e kettő, úgyszólván egy, mig a centralisatió — ám övedzék körül bárminő szabadelvű sánczokkal — niaíhematikal bizonysággal absolutismussá fejlődik. Sokszor ismételt, de mégis soha eléggé fel nem említett históriai tény az is, hogy csupán a megyéknek köszönhetjük, hogy ma még mint nemzet, mint állam létezünk. Külés belellenség, idegen uralom, absolutismus, hányszor dúlta fel a kormányzat, a nemzeti törvényhozás központjait. Mivé lett volna hazánk a megyék nélkül, hol ismét— meg ismét csoportosulhatott, szervezkedhetett a nemzeti erő és nem egyszer diadalra segítette a zászlót, mely a nélkül talán örökre lehanyatlik. Hiszen ha egyéb sem lenne, ez egymagában elegendő ok arra, hogy féltékenyen megőrizzük a megyei intézményeket még akkor is, ha csakugyan kevésbbé alkalmas közegei volnának a közigazgatásnak, a mit én egyátalán tagadok. Azt mondják, hogy a megyék csak ellenállásra voltak képesek, alkotásra pedig nem. Mondják tudós férfiak az ujabb részben contemporan történelemnek napnál világosabb tanuságával szemben. Méltóságos főrendek! Hazánk történetének nincsen érdekesebb és egyúttal nevezetesebb korszaka, mint az, mely a húszas évektől hatvanhétig terjed. Az ébredés vajúdásait a sza badelvüség küzdelmei, majd az önvédelmi harczutóbb az alkotmányszünetelés, végre akiegyezés követték. És mégis e korszak felett találkozunk a legnagyobb tudatlansággal és e tudatlanságot csakis a mai nemzedéknek valóban botrányos közönye múlja fel. Pedig egy korszak sem képes felmutatni annyi nagy nemes eszmét és alkotást; egyik sem dicsekedhetik annyi jeles kiváló hazafivaL mint éppen ez. Haladtunk minden irányban; a mi az imént csak eszme volt, ma már megtestesült, részint megvalósulni készül. De csak tudatlanság vagy önteltség akarhatja elvitázni, hogy minden, a mi hazánkban az alkotmányosság, szabadelvüség, az anyagi és szellemi fejlődés terén történt, a megyék kebeléből indult ki, az önkormányzat talaján fogamzott és ebben növelt férfiak által kezdeményeztetett és nagyrészben valósittatottis. Semmi alapja sincsen azon állitásnak sem, hogy a municipalis intézmények nem férnek meg