Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

158 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Gyermekkoromban az 1825-iki ország- j gyűlésen egy káptalanbeli követ naplót vezetett az elmondott beszédekről és a hányszor ő felszólalt, azzal a glossával kisérte jegyzetét: VOÍ clamantis in deserto cum magnó murmure et quidem gratis. Ez lesz mai beszédemnek is sorsa, el fog az hangzani a pusztában és nem lesz átalában a mi szavunknak semmi sikere: de remélem, zaj nem lesz belőle. Én a törvényjavaslatot nem fogadom el. Nem azért, mintha a kormány felügyeleti jogát megszorítani akarnám vagy talán a törvényhatóságok önállását, omuipotentiáját tágítani akarnám, hanem csakis azért nem fogadóméi, mert azt a czélt ezen intézkedések által elérve nem látom, melyet az ország a törvényhatóságokreformjátólvár, a melyet várni joga volt az országgyűlés és a kormány közremunkáikodásától, azt tudniillik, hogy az ország 30—40 évi — bátran lehet mondani — kontárkodás után valahára rendezett administratióhoz jusson. Ez az egész törvényjavaslat ismét csakis ideiglenes provisio. Az a nagy elv, hogy az administratio közegei kineveztessenek vagy váiasztassanak-e, még kivíva nincsen. Ma-holnap tisztulva lesznek a fogalmak, erre nézve tisztában lesz az ország cs akkor megint más módosítást fognak tenni a törvényhatóságok administratióján és így nemhogy valami állandót, nemhogy valami életrevalót alkotnánk, de mindig csak szaporítjuk a sok provisorium számát. De tegyük fel, hogy az adminisíratio új szervezete állandó lesz. Gondolja-e valaki, hogy az administratio igy gyorsabb vagy czélravezetőbb lesz, mint a milyen most? Korántsem! Az amúgy is igen lassan működő municipalis rendszerbe valami 10 évvel ezelőtt beékeltük a közigazgatási bizottságot; ezzel a megyékben az intézők a parancsolok számát megszaporítottuk, de a végrehajtók száma megmaradt a régi, sőt az azelőtt szolgáltakkal szemben talán egy harmad vagy egy negyeddel kevesebb, mint 1848. előtt volt. Mindezek fölé állíttatik egy főispán teljhatalommal, jól dotálva, jövőjéről provideálva, a ki, mint minden tisztviselő, nélkülözhetlenségét azzal fogja megmutatni, hogy az administratio elé talán politikai indokokból ! gáncsot, akadályokat fog vetni. De maga a kormány a magára vállalt sok minutiosus teendőhöz még azon sisyphusi munkát is vette, hogy azon kis összeütközések, súrlódások felett, melyek az önkormányzatra igen féltékeny jurisdictio és a teljhatalmú főispán között keletkezni fognak, bíráskodnia kell neki. Hogy ez a kormány iránti bizalmat nem fogja emelni és az administratio gyorsaságát nem fogja előmozdítani, azt talán mindenki be fogja látniHa már a törvényhatóságokról új törvényt alkotunk, alkossunk olyan törvényt, a mely a kormánynak jogos és szükséges felügyeleti jogát fenntartja, a municipiumok tekintélyét megóvja és egyszersmind rendszeres jó administratiót léptessen életbe. Én a városi administratiót mellőzve, a mely sajnálatomra össze van vegyítve a megyével, csupán a megyei administratióra nézve vagyok bátor nagyobb vázlatban előadni, azon rendszert, melyet hosszas tapasztalatom, hosszas megyei szolgálatom nyomán, a melyben . megőszültem, legjobbnak tartanék. Mindenesetre és mindenekelőtt szemügyre kell venni, hogy azon közegeknek elég nagy számmal kell lenniök, a kik a néppel, a lakossággal közvetlen érintkezésben vannak. A jó administratio nem abban áll, hogy sok törvényt alkossunk, sokat codificaljunk, hanem abban, hogy a törvények végrehajtassanak. Mert, szerintem, az egész közigazgatási apparátus a ministertöl kezdve az utolsó szolgáig csak azért van, hogy minden ember, gazdag és szegény, ahhoz könnyen juthasson, a kitől igazságot vár. Azért, szerintem, a fő szolgabirák számát szaporítani kell és pedig választás alá kell azokat bocsátani. Én nem találom a választásban azt a nagy alapot a municipalis rendszer jóságára nézve, mint többen tartják, de azt hiszem, hogy a választott tisztviselő iránt sokkal nagyobb a bizalom a népnél, mint a kinevezett vidéki tisztviselő iránt. Ezen elvet az administratióban mintául szolgáló Poroszország is elismerte; elismerte az 1872-ben kiadott kerületi rendeletben, a Kreisordnungban, midőn annak főnökére, a Kreisrathra nézve, a ki a kormány által neveztetett ki, azon intézkedést tette, hogy e tekintetben