Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

154 XXX. ORSZÁGOS Ü1.ÉS. fonják a paragraphusok tömkelegével, hogy nincs köszönet benne. Elveitek tőle minden jót és csupán árnyékait hagyják meg. Itt van például a tisztviselők választása; de mit ér ez, midőn a választási actuson kivül a választott tisztviselőre a megyének semminemű befolyása nincs, mert hiszen a főispán áthelyezheti a tisztviselőket kényekedve szerint oly helyekre, a hol az ő müködésök meg van nehezítve s felfüggesztheti, még pedig nem is rövid időre; nem az új gyűlésig, hanem az új választásokig, tehát évekig. Ez által a választás egészen illusoriussá van téve. Hogy ha a főispán egész hatalmával nehezedik egy tisztviselőre, akkor annak kezei" a megye iránt meg vannak kötve és semmit a megye érdekében nem tehet; állása oly sok visszássággal fog járni, annyi ellentétet fog szülni, hogy ez által a kinevezett tisztviselők álJása tarthatatlanná válik, életkedvök elvész és a megyei hatóságok tettereje el lesz zsibbasztva. A főispánoknak adott ezen nagyobb hatalomhoz járul még a titkári állás, a melynek körvonaiozása igen hiányos és a mely •— meg vagyok győződve — a praxisban igen különös jelleget fog nyerni. A főispáni titkár vagy bele fog avatkozni mindenbe, a mihez absolute joga nincs, bele fog avatkozni a megyei administratióba, vagy pedig éppen semmi jogkörrel nem birván, igen kevéssé kedvelt színezetben fog feltűnni. De nagy szerepe lesz a képviselőválasztásoknál. Ott fog majd járni-kelni, forgolódni ! És történjék aztán valami turpisság {Derültség jobbfelül.) akkor ő lesz a bűnbak, mint. régente a német birodalom kiskorú herczegei mellé adott Prügelbub. Financiai szempontból sem pártolhatom e törvényjavaslatot, mert megint új meg új terheket ró az államra. A főispáni nyugdíjazás tág tért nyit a jutalmazásokra és igen félek, hogy ezzel is ugy leszünk, mint más nyugdíjaztatásokkal, hogy nemcsak a hív szolgálat és érdem, de az incapacitás és haszonvehetetlenség is ugyanegy scala alá esnek. Nem is szólok a titkárokról, a kiknek hivatalukhoz mért fizetése szintén elég nagy összeget fog kitenni. Én ezen törvényjavaslatban a jő administratio meghonosítására egyátalában mentől j kevesebb súlyt látok fektetve. Az egész administratio az országban ezentúl is csak individuális marad, mert nincsenek kimondva elvek és irányok, a melyek egyöntetű administratiót eredményezhetnének; hanem itt — ismétlem — minden megint az individuumra van hagyva és ennek folytán egyik megye jól, a másik rosszul lesz administrálva. Tudom, hogy egészen egyforma administratio lehetetlen; de bizonyos módozatok által, bizonyos elvek kimondása és követése által a mostani állapoton bizony nagyon lehetne segíteni. A mondottak alapján én ezen törvényjavaslatot, a melynek czélja nem az administratio javítása, de igenis annak kortesczélokra felhasználása, a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslések jobbfelöl.) Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én a jelen törvényjavaslatot olyannak tekintem, a mely a közigazgatás jelen rendszerét nem érinti elvileg, hanem annak ez idő szerint felmerült hiányai orvoslását, úgyszólván, novella utján szándékozik létesíteni. Hogy pedig részint az újabban alkotott törvények, részint a tapasztalás folytán ezen keretben igen sok javítandó és módosítandó van, azt tagadásba venni nem lehet. Van azonkívül ezen törvényjavaslatban oly intézkedés is, a melynek nagyobb elvi jelentőséget lehet tulajdonítani. Hogy az iránt nézetemet kifejezzem, röviden csak azt mondhatom, hogy két pontban látom ezen elvi jelentőséget kiválóan kimagaslani: az egyik a főispáni hatáskör bővítése, a másik a közigazgatási hivatalnok hatáskörének szorosabb meghatározása és kiterjesztése, kivált a közigazgatás utolsó ágazatáig, a községig és némileg az ő állásának biztosítása a nyugdíjintézmény törvényesítése által. Elismerem, hogy a főispáni hatáskört és a főispán ténykedését kiterjeszteni és hatályosabbá tenni szükséges; úgyszintén a közigazgatási közegek különbeni hatáskörének meghatározása és kiterjesztése, követelménye a situatiőnak. Vannak azonban e jelen rendszernek hibái, melyekre később visszatérek.