Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-1_új

I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 3 e nagy kitüntetésnek mély érzetében első kötelességemnek tartom a méltóságos főrendeket e helyről szivem mélyéből és tiszteletteljesen üdvözölni. A főrendiház mai törvényes szervezetében megvalósítja alkotmányos életünk fejlődésének - azon jellegét és a politikai alakulásoknak azon üdvös irányát, mely szerint megőriztetvén gyökereiben az ősi jogok alapjai, azok az államélet haladó fejlődéséhez képest módosíttattak és kiterjesztettek oly ezélból, hogy midőn a történelem hagyományai a haladó kor szellemével kiegyeztetnek, ez által az intézmény is súlyában és tekintélyében növekedvén, munkaképességében és befolyásában öregbedjék. Alakulásának ezen alapvonásaihoz képest változatlanul, habár megújult erővel, fennáll a méltóságos főrendeknek alkotmányunk szervezetében kijelölt azon dicső hivatása, hogy tudatában erkölcsi és alkotmányos függetlenségének, hiven ragaszkodva azon elvekhez, melyek nemzeti életünk sarkköveit képezik, a fentartás és mérséklet komoly és mellőzhetetlen feltételeit a haladó kor szellemével és igényeivel kapcsolatosan ápolják s előmozdítják. És meg vagyok győződve, méltóságos főrendek, hogy ezen törvényhozási feladatoknak azon hazafi buzgalommal és lelkiismeretes kötelességérzettel fognak megfelelni, mely a honpolgári szellem azon legfőbb szabályát tartja irányul, hogy a legdíszesebb állás és kiváló jogok gyakorlata csak a megfelelő kötelességek pontos és hű teljesítése által nyeri szentesítő értékét és mennél komolyabbak az idők intelmei, melyek e nemzetet a közélet és igazgatás minden terén a szervezkedésre, állapotainknak rendezésére, SZÍVÓS kitartásra és fokozott munkára utalják; mennél fontosabbak lesznek az alkotmányos kormánynak e részbeni előterjesztései, melyek e házban mindig komoly, tárgyilagos fogadtatásban részesülnek ; annál erősebb hitem és meggyőződésem, hogy azon bő ismeretek és tapasztalatok, melyek a közéletnek minden ágazatára nézve e fényes testületben képviselve vannak, vállvetett közreműködésben e ház erkölcsi súlyának emelésére és hazánk boldogitására fognak érvényesittetni. | Engedjék a méltóságos főrendek, hogy magamat és elnöktársaimai a méltóságos főrendek kegyes jó indulatába és bizodalmába ajánljam. (Éljenzés.) Részünkről fogadjuk, hogy ezen háznak jogait, díszét és méltóságát mind magunk fentartjuk, mind pedig mások által tiszteletben tartatni kötelességünknek ismerendjük. (Élénk helyeslés.) És ezek után meg vagyok győződve, hogy mindnyájunk szivéből szólok, midőn első alakuló ülésünk teendőit azon imaszerű óhajtással kezdem meg, (A főrendek fel'állanak) hogy az egek ura Felséges urunkat, királyunkat és az uralkodóházat tartsa és áldja meg, hazánk, a monarchia és népeinek boldogitására. (Élénk éljenzés.) Haynald Lajos bibornokérsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon magasztos szavaknak, melyek az elnöki székről felénk hangzottak, csak nagyon csekély visszhangja emelkedhetik fel az én érzeteim és gondolataimnak szerény kifejezésében, melyre bátorít engem az a tudat, hogy ama nemes hazafiúi érzetnél fogva, mely ezen méltóságos ház minden régi és újabb tagját lelkesíti: azon nagy tiszteletnél fogva, melylyel nagyméltóságú elnök ur iránt e gyülekezet viseltetik, kegyesen fog fogadtatni, a mit mondok. A nagyméltóságú elnök ur szavai oda mutattak azon nagy hazafiúi és fejedelmi bölcsességre, mely midőn a törvényhozás mindkét házának határozatában nyilvánult a nemzet akarata, midőn a két ház határozatához hozzájárult a törvényeket szentesítő fejedelem szava, beállitá új alakjában ezen főrendi házat, némileg átidomítva, de ki is bővítve új, jelentékeny tényezők fölvételével. Uj erők, új képességek, új buzgóságok, új tehetségek, pedig a közéletnek ezen házban mindeddig tüzetesen nem képviselt különböző irányában már eddig is jelesen érdemesült tehetségek vannak beállítva a régi főrendiházba. S mindenki örvendve üdvözli őket. Az újak és régiek egyaránt buzogni, sőt versenyezni fognak hazafiúi érzetek tanúsításában és vállvetve fognak fáradozni a haza jólétének előmozdításában. Ez hitünk. Nem is marad tehát egyéb hátra, mint azon szívbeli kívánat, hogy a hol annyi nemes akarat, 1*