Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

80 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nagyon is gyámság alá volt vetve. Magyarország nem fog e hibába esni. < Ez csak csekély része s kivonata azon elveknek vagy elvi nézeteknek, melyeknek az időben Deák Ferencz csekélységem irányában a kiegyezés előtt kifejezést adott. Tudva van előttem, hogy már akkor is voltak és pedig mérvadó magyar államférfiak, a kik azt tartották, hogy e nagy államférfiú szabadelvű nézetei Horvátország irányában igen messzire mennek s annak következtében a magyarhorvát kiegyezés csakugyan egészben nem ugy jött létre, a hogy azt a mély belátású Deák azon nevezetes fehér lap által magának gondolta, de elég erről, nincs szándékom e themát tovább ecsetelni, elég az hozzá, hogy a kiegyezési törvény megvan és ma azon túllépni akarni nem lehet a komolyan gondolkozó horvát politikusnak sem dolga, sem feladata. Szintúgy egy pár évvel ezután, az 1873-ban történt kiegyezés revisiója alkalmával az akkori magyar kormányfő bölcs s belátó eljárását Horvátország irányában némelyek — és pedig vájjon rövid vagy messzelátók, azt majd a jövő megmutatja — >gyöngeségnek< nevezték s annak nevezik ma is, mig ellenkezőleg Horvátországban egy erős áramlat s a közvélemény mindkétszer sokkal továbbment s az elért eredménynyel megelégedve nem volt. Igaz, ez már minden politikai egyezménynek sorsa, hogy a mi az egyiknek soknak, a másiknak kevésnek látszik, mig elvégre az egyesek akaratánál erősebb körülmények s tekintetek hatása mind a két részt egyetértésre, avagy kiegyezésre kényszeríti. Én nem koczkáztatok ugyan véleményt azon magyar államférfiak fölött, a kik HorvátSzlavonországok mostani államjogi autonómiája és annak mértéke fölött igen szigorúan s talán szűkkeblűén Ítélnek, de sajnálattal kell constatálnom, hogy ezen Horvátországra nézve igen hátrányos nézet és hangulat Magyarországban kivált újabb időkben nagyon terjed s a sajtó közegeiben, valamint a mérvadó tényezőknek Horvátország iránti eljárásában is némi kifejezést nyer. Ugy látszik mintha ily módon a kiegyezési törvény alkalmazása, keresztülvitele és annak magyarázása alkalmával azt akarnók elvitatni, mit a kiegyezés egyes megállapításainak szószerinti értelme és szelleme Horvátország különállásának nyújt és biztosit. így például — intra parentesis legyen mondva — Horvát-Szlavonországok mint a Szent István korona országai, újabb időkben Magyarország tartományainak neveztetnek; tehát többé nem Magyarországnak társországai, a mint az törvényeinkben meg van állapítva, így a három állami attributomokkal ellátott egészen önálló és ebben a tekintetben minden más állami törvényhozó testülettel tökéletesen egyenlő joggal birő horvát-szlavón törvényhozó testület — melynek, állásának megfelelő, önálló felelős alkotmányos kormánya is Yan — nem országgyűlésnek, a minek maga a törvény is nevezi és a mi valóban is, hanem csak tarlománygyülésnek neveztetik. Hogy ilyen alaptörvényeinkkel össze nem férhető, tehát törvényellenes megnevezések a magyar sajtóban és pedig valamennyi magyar lapban minden pártkülönbség nélkül majdnem minden nap olvashatók, azzal én nem igen törődném, habár az is elég sajnos azon barátságos egyetértésre és összetartásra nézve, melyre oly szükségünk van; de hogy ezt szintúgy hallani a magyar törvényhozó testületben is valahányszor csak szó van Horvátországról és hogy ilyen megnevezések ellen az illető helyről semmi megjegyzés nem történik, az csakugyan sajnos, a Horvát-Szlavonországok közjogi állásának megóvása és ezen állásának correct felfogása irányában a képviselőházban. Azért másrészről sajnálattal azt is kellconstatálnom, hogy épen ez által Horvátországban az ellenszenv, az ellenséges indulat Magyarország és a fennálló közviszonyaink ellen mindig több tápanyagot nyer és a vágy, a közjogi viszonyt és szövetséget Magyarországgal mentül jobban kitágítani, mindig nagyobb köröket foglal el. És pedig miért? Nemcsak azért, mert a kiegyezési törvény az emelt panaszoknál fogva Magyarország részéről minden rendelkezésében szorosan nem teljesíttetik és igy nálunk azon talán nem is jogosult vélemény uralkodik, hogy Magyarország politikája oda irányul: Horvát- és Sziavon-