Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-19
10 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. a mint már emlitém — 11.883,763 forintnyi hiányt tüntet fel. Ennek megszüntetése, az államháztartás egyensúlyának teljes helyreállítása képezi a kormány legnehezebb, de elkerülhetetlen feladatát, s ez megtörténhetik a nélkül, hogy a terhek fokozatát involválná. Nem lesz kénytelen az ország lemondani semmiféle valóban szükséges igényének kielégítéséről, csak fokozatosan kell haladnia, s az erők belső fejlődése megadja az igények kielégítésére szolgáló eszközöket. A munka nagy része be van végezve, ennek sikeréből merítünk erőt és bátorságot annak befejezéséhez, {Ugy van!) Méltóságos főrendek! Lónyay Menyhért, Magyarország nagynevű pénzügyministere 1868ban, az első alkotmányos költségvetés tárgyalásánál tartott lenyes beszédében a többi között a következőket monda: >Egy-két évtizedi alkotmányos önállás védelme és a magán munkásság fejlődése folytán, a jövő nemzedék nem fogja érteni, hogy a magyar birodalom első alkotmányos budgetjének megszavazása alkalmával száz milliónyi teher elviselése nekünk oly rendkívül súlyosnak látszott, c E szavakat, habár akkor rózsás színben láttuk a világot: csudálkozással és kétkedéssel fogadták, s ime alig múlt 17 esztendeje és a jövőnek bölcs előrelátásából eredő nyilatkozat teljesült. Ma valóban csodálkozunk rajta, hogy 100 millió tehernek elviselése súlyosnak látszott. Habár messze állok egykori mesteremnek lángeszétől és jövendőmondással nem foglalkozom, {Derültség.) — azt merem állítani — ismerve az országnak fejlődésre, adózásra való képességét; ismerve jövedelmeink forrásait, hogy újabb 16 év múlva — békés viszonyok között — csudálkozni fogunk azon, hogy a jelenlegi költségvetés elviselése láiszék oly súlyosnak. Ha minden ember számolni fog azzal, hogy az államkincstárt nem a gyűlölt emlékű absolut kormány kezeli — a mely kormány alatt csaknem mindnyájan hazafias erénynek tartottuk, ha az államot egy-egy kicsit megrövidíthettük — Andrássy Gyula gr.: Jól tettük! Pongrátz Emil b.: hanem hogy az alkotmánynak helyreállítása óta sajátunkat képező államkincstárunk jövedelmének megcsorbítása önmagunk elleni vétek; ha főfigyelmünket a közvetett adók és jövedékek czélszerü kezelésére és fejlesztésére fordítjuk; ha gyarló és nehézkes, még ma is az egyoldalű merev fiscalismus felé hajló pénzügyi administratiónkat sikerül reformálni; ha a társadalomban a takarékosság erősebb gyökeret ver, s a munkás haladás fejlődik: évről évre milliókkal fog szaporodni az állam bevétele. A társadalomnak az igényekben és költekezésben épen oly óvatossággal kell eljárnia,, mint a kormánynak, mert a mily igaz az: hogy az állam helyes pénzügyi politikája a gazdasági fejlődés leghatalmasabb rugója; épen ugy áll az: hogy a társadalomnak helyes alapokra fektetett okszerű gazdasági mozgalmai, a takarékos és munkás haladás erősen istápolják a pénzügyi kibontakozást. {Ugy van!) Nem látom sötétnek a jövőt; mert nem szegény az a nemzet, a mely papirjáradékának felét, aranyjáradékainak jelentékeny részét maga képes megtartani, más értékpapírokról nem is szólva. Nem indult hanyatlásnak az az ország, melynek fogyasztási adója, jövedékei s minden más jövedelme évről évre emelkedett, melynek kivitele évről évre növekszik. {Tetszés.) Az olyan állam, mely pénzügyeinek rendezésében egy pár rövid év alatt — eléggé kedvezőtlen viszonyok között ily fokozatos javulást birt elérni — nyugodtan nézhet a jövő elé. {Élénk helyeslés.) Hirdessék azok a lemondást, a kik a nemzetet kishitüvé akarják tenni. En nem hirdetem. Bizom az ország erejében, közgazdaságunknak fejlődésre képességében, azért nem a iáihatom sötétnek a jövőt és erősen hiszem I azt: hogy a nemzet nem fog azokra hallgatni, a kik meg akarják fosztani Önbizalmától. Ha rendithetetlenül bízunk a jövőben, a küzdelem még fokozza erőnket. Hitünk ma szilárdabb lehet, mint bármikor volt alkotmányos életünk új korszakában. A nemzetnek áldozatra készsége nem maradt gyümölcsűzetlen. A külföldnek már-már ingadozó hite | fajunkban ismét helyreállott; hazánk nagyobb I tényező lett Európa történetében, mint bármikor