Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-7
u VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kötésénél annak Magyarország egyoldalú előnyére és a magyar viszonyokra való egyoldalú tekintettel való elintézését keresném. Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenekelőtt hivatkozom arra, hogy egyátalában nem vettem magamnak azon bátorságot, hogy bármit is megróni akartam volna ö méltósága előadásában. Másodszor azt is teljes készséggel nyilvánítom, hogy amit őméltósága most a vámszövetségre vonatkozólag mondott, teljes készséggel magamévá teszem. De engedelmet kérek, hiszem, hogy igy gondolta, sőt miután ő méltósága most mondja, tudom is, de nem tudtam ezt érteni azokból, a miket előbb elmondani méltóztatott. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, és minthogy a felszólalt méltóságos gróf úr is elfogadja a válaszfelirati javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, ugy hiszem, a méltóságos főrendek az előttünk fekvő válaszfelirati javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. (Elfogadjuk!) Rudnyánszky József b. jegyző (pontonkintolvassa a válaszfelirati javaslatot, az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozó pont végéig). Prónay Dezső báró: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő válaszfelirati javaslatnak imént felolvasott szakaszát, melyben a méltóságos főrendek kijelentik, hogy a monarchia másik államával kötött, az 1887. év végével lejárandó vám- és kereskedelmi szövetség körül igényelt teendőknek kiváló politikai és közgazdasági fontosságát, s horderejét teljesen elismerik, és elvileg már most is kijelentik, hogy ezen szövetségnek megújitását kívánatosnak tartják, — én részemről el nem fogadhatom. Nagyméltóságú főrendek. Ezen mélyen tisztelt ház mostani alakjában talán utolszor intéz feliratot a trónhoz. Felirati javaslatunknak első pontja, mely ellenvetéssel e házban nem találkozott, mintegy kilátásba helyezi, hogy a közel jövőben a háznak újjá szervezése meg fog történni. Azt hiszem nagyméltóságú főrendek, ily körülmények közt a méltóságos főrendi háznak, tekintve azon több mint 300 éves multat, melylyel e ház emez alakjában is hazánkban birt, fontosabb politikai emmciatiora is fel lehetett volna használni és válaszfelirati javaslatában nem csupán a trónbeszédnek mintegy egyszerű paraphrasisára szorítkozni. Őhajtandónak véltem volna, hogy ez alkalommal a nagyméltóságú főrendek, eltérve az eddigi szokástól, a felirati vitát az átalános politikai helyzet feletti vitává alakították volna. Az átalános tárgyalásnál mindamellett azért nem szólaltam fel, mert a felirati javaslatnak előbbi pontjait olyanoknak tekintem, melyek többé-kevésbbé a trónbeszédnek valóban csak paraphrasisát képezik, oly forma paraphrasisát, melyre nézve hogy az ezen szavakkal vagy esetleg más szavakkal történik-e, legalább egyéni nézetemmel ellentétben nem áll. Az előttünk fekvő felirati javaslatnak azon pontja azonban, mely a vám- és koreskedelmi szerződésnek a monarchia másik államával való megújításról szól, egyenes és határozott ellentétben áll egyéni meggyőződésemmel, és azért kijelentem, hogy ezen pontot nem fogadhatom el. Meg vagyok győződve, nagyméltóságú főrendek, hogy hazánk közgazdasági helyzetének egyik, habár korántsem kizárólagos, de egyik fő oka azon kedvezőtlen helyzet, melybe az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek mai alakjával jutott, t. i. a vámterület közössége. Meg vagyok győződve, hogy két különböző közgazdasági jelleggel biró országot, melyek közül az egyiknek közgazdasága inkább még primitív, a másik sokkal fejlettebb, egy és ugyanoly vámpolitika korlátai közé szorítani helyesen nem lehet, mert ez vagy az egyik, vagy a másik félnek fog túlnyomó előnyöket szolgáltatni. És sajnos, be kell vallanunk, mi lévén a gyengébb fél, mindaddig, míg a vámterület közössége Ausztriával fennáll, kétségtelen, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de mindig Ausztria fogja ezen vámközösség előnyeit nagyobb mértékben élvezni, mint mi. De már azért sem fogadhatom el a felirati javaslat eme pontját, mert ez a vám- és kereskedelmi szövetségnek megújításából oly következtetést von le, mely az én törekvéseimmel egyenesen ellentétben áll, ellentétben áll azzal, a mit én hazánkra nézve kívánatosnak, elérendőnek és okkal-móddal fokozatosan el-