Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-37

XXXVII. ORSZÁGOS Ü ÉS. 275 Az első ezél itt az volt, hogy elválaszszuk a tervekben azon munkákat, melyek eulturczélokra, igy a Fertő lecsapolására és aHanság kiszárítására vonatkoznak, azoktól, melyek tisztán a vízkárok megakadályozására voltak irányozva. Ekkor négy millióra irányoztattak elő a költségek és kisült ekkor még az is, hogy a Duna is hozzájárul az áradásokhoz, ugy hogy a Duna vidékének egy része szintén kap vizet. Itt tehát oldalgátak és csatornák által kell a bajokon segíteni. A Fertőnek lecsapolása és a hasonló munkálatok természetesen későbbi időre halasztattak, mert senkit sem lehet akarata ellenére boldogítani. De mégis helyes volt, hogy e munkálatok is felvétessenek a tervezetbe, mert a későbbi időszakban lehető fejleményét a dolgoknak be kellett foglalni a tervezetbe. Minthogy pedig a kormány kimondja, hogy nem akarja a tizenkét millióra menő tervezetet teljesen végrehajtani, hanem a munkálatoknak csak azon részeit szándékozik foganatosítani , a melyek az árvíz-mentesítésre vonatkoznak, továbbá, midőn olyképen történik az intézkedés, hogy az illető érdekeltek csak a reájuk háruló haszon arányában fognak terheltetni és midőn mocsáros földek kiszáríttatván, igen szép termőföldek kerülnek használat alá s midőn továbbá gondoskodás történik az iránt, hogy a \iz által elborított területek kireclamálhatók: akkor ugy hiszem, hogy a törvényjavaslat intézkedései közmegnyugvással fogadhatók. {Helyeslés.) Annyival is inkább, mert azon társulat oly előnyökben részesül, mint a minőkben más társulatok nem részesülnek, a mennyiben más területek a tervek előkészítésére szükséges költségeket és azok intercalaris kamatait előre beszerezni kénytelenek; holott itt a kormány közreműködése által jutnak czéljukhoz és csak kis részét fizetik az ily kiadásoknak, mig a munkálatok hasznát az érdekeltek élvezik. Ily körülmények között azon csekély hozzájárulási összeg, mely a törvényjavaslatban contempláltatik, valóban nem mondható méltánytalannak. Ennélfogva részemről ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. {Helyeslés.) I Kemény Gábor b., közmunka- és közlekedésügyi minister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Zichy Henrik gróf ő excellentiája felszólalásában figyelmeztetett, hogy oly tárgy megoldása előtt állunk, mely már igen sok bizottságnak és tanácskozmánynak alapját képezte, mely, mondhatnám, egy pár század óta mint lidércznyomás nehezedett azon vidékre, sőt bizonyos tekintetben magára az országra is; mert egy ország nagy vidékének nyomorúságában mindig az egész országnak is osztakoznia kell. Ezt én magam is megadom. De éppen, mert ez így van, igyekezzünk megtalálni az utat a. megoldásra. Ö excellentiája szíves volt elismerni, hogy a törvényjavaslat egyik része, tudniillik az, mely Győr fés Győrsziget árvédelmére vonatkozik, helyes, azt elfogadja a maga részéről is, habár volt ellene ellenvetése, mely azonban inkább technikai irányú s mely tekintetbe is volt véve a technikai terv készítése alkalmával; de mellőztetett azért, mert a most ajánlott út helyesebb. Azonban sok ellenvetése van azon műveletek ellenében, melyek a Rába és Rábcza folyók szabályozására vonatkoznak, ő excellentiája azt hangoztatta, hogy tulajdonkép a két terület között vegyes házassági viszony állott elő, melyről nem tudja, mikép keletkezett. Méltóságos főrendek, én tudom, hogy keletkezett, de azt is tudom, hogy nem voltam részes benne. Tudom, hogy azt a dolog természete idézte elő. Nem a kormány initiativája. nem felsőbb pressio, hanem az érdekeltek egybejövetele következtében kifejlődött eszmecsere volt az, mely az egész vidéket, tudniillik a Rába és Rábcza vidékén elterülőt — beleértve a Fertőt sa Hanságot is — egy társaságba hozta össze. Ez 1873-ban történt. A megalakult társulat alapszabályai léteztek, törvényes utón helybenhagyattak, a társulat működni kezdett. Tehát nem tabula rasan állunk, hanem egy társulattal szemben, melynek szabályai helyesek, vagy helytelenek voltak, de létezése már jeleztetett. Mint ő excellentiája mondotta, a legelső technikai tény vala a Rába legfelsőbb részén 35*