Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-28
XXVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 227 csakugyan sem vagyont, sem az élettel érintkező bármely hivatalos kört nem képviselnek. Méltóztassanak elhinni, hogy midőn ezt mondom, én azon irányban is ugy a történelmi fejlődés, mint a személyek iránt legnagyobb tisztelettel vagyok, de azt gondolom, hogy a történelmi fejlődés szempontjából ép ugy, mint a személyek iránti tisztelet szempontjából fel kellett volna akkor szólalni a főispánok kihagyása ellen is, mert ezek csakugyan sokkal régibb időkből a történelmi fejlemények alapján voltak tagjai a főrendiháznak. Tehát éppen ugy, a mint ez irányban nem történt felszólalás, vagy indítvány, minthogy a főrendiház czélszerű újjászervezése szempontjából nem tartatott helyesnek , hogy benn maradjanak, azt hiszem, a történelmi fejlemény és a személyek iránti minden tisztelet mellett és a nélkül, hogy ezek ellen vétenék, kérhetem, hogy méltóztassanak a módositvány mellőzésével a törvényjavaslat szövegét elfogadni. {Helyeslés.) Elnök; Szólásra senki sincs feljegyezve, következik a szavazás. Először is Danielik püspök ur ö méltóságának módositványát bocsátom szavazás alá. Ha ez nem fogadtatnék el, szavazásra tűzöm a szatmári püspök ő excellentiájának nem annyira módositványát, mint inkább javitmányát, mely nem állván az eredeti szöveggel ellentétben, annak elfogadása által az eredeti szöveg elfogadottnak tekintendő. Most méltóztassék felolvasni Danielik püspök ur ö méltóságának módositványát. Rudnyánszky József b. jegyző {olvassa a módositványt). Elnök: A kik a módositványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörtént.) A többség nem fogadja el. Most a szatmári püspök ő nagyméltóságának mődositványa, illetőleg javitmánya következik. Rudnyánszky József b. jegyző (olvasta a módositványt). Elnök: A kik a módositványt elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A többség elfogadta, Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a b) pontot, mely étzrevétel nélkül élfogadtatik. Olvassa a c) pontot). Vay Miklós b. koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Még tegnapelőtti ülésünk alkalmával megannyi jog megszüntetése, illetőleg felfüggesztése körül forgott a kérdés, jelenleg egy eddig szokásban nem volt jog megadásáról, vagy jobban mondva, egy mások által ugyan régóta már gyakorlottnak olyanokra is leendő kiterjesztéséről van szó, kik azzal eddigelé nem birtak, értem a más felekezetek egyházi főnökeinek e ház tagjai közé leendő felvételét. Az előttünk fekvő törvényjavaslat czélba vett ebbeli intézkedése egyrészről kifolyása, vagyis következménye a felekezetek vallásszabadság s egyenjogúság magasztos elveinek 1848-ban és azóta is ismételten történt ünnepélyes kimondásával; másrészről pedig exigentiája a sokakban megváltozott és folyvást változásoknak alávetett körülményeknek. Távol legyen tőlem, hogy ama régibb, megannyi dicső jellegekkel birt felsőházak emlékét, avagy csak legkisebbé is el kivarrnám homályosítani; sőt ma is csak azt ismételhetem, miként óhajtom, hogy a ma-holnap megszületendő új is örökölje azoknak magasztos hazafi tulajdonait, de azt mégis kénytelenittetem elismerni, hogy ha négy-öt évtized előtt jött volna a főrendiház reformjának kérdése szóba, azt, hogy akár csak egyetlen egy kálvinista és lutheránus superintendens — mint ma az izraelitákra van tervezve — is kapjon királyi meghivó-levelet a főrendiházhoz, proponálni senki, pártolni a legközelebb érdekelteken kívül minél kevesebben lettek volna hajlandók. Hiába, mutantur tempóra et nos mutamur in iílis! Részemről tehát e törvénynek tárgyalás alatt lévő czikkét egyrészről ugy tekintem, mint az általam fentebb jelzett vallásegyenlöség eddig nagyrészt csak papiroson maradott elvének részbeni életbeléptetését, másrészről pedig és ez itt a főtekintet, mint a törvényhozás részéről való méltatását az egyházaknak az államban különbség nélkül viselt fontos szerepének. De ha ez igy van, akkor az egyházak szükségesnek mutatkozó érdekképviselete nem alapulhat — mint az itt contemplálva van — a semmi garantiát nem nyújtó s alig kiszámít 29*
