Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-2
II. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ezzel korelnök! feladatom megoldva lévén, a méltóságos főrendeknek ezen rövid működésem alatt tapasztalt kegyes támogatásáért mély köszönetet mondok. És most legyen szabad a fölolvasott kegyelmes királyi leiratra vonatkozólag néhány szót szólanom. {Halljuk!) Méltóságos főrendek! Négy hóval ezelőtt a nagyméltóságú főrendi háznak a múlt országgyűlés alatti üléseit bezárni szerencsém lévén, midőn azon alkalommal magam és elnöktársam nevében, mélyen érzett hálámat nyilvánítottam azon kegyes támogatásért, melyben a főrendi ház minket elnöki tisztünk teljesítésében részesíteni méltóztatott, hinnünk lehetett, hogy ezen országgyűlés folyama alatt ezen díszes és fontos tiszt, a főrendi ház nagyérdemű tagjainak sorából erőteljesebb kezekre fog bízatni. Azonban Felséges urunk alkotmányos tanácsadóinak megtisztelő ajánlatára e helyre ismét az én igénytelen személyemet és érdemdús koronaőr, idősb b. Vay Miklős urat méltóztatván meghívni, ezt magam személyét illetőleg, csupán Felséges urunk legmagasabb kegyelme kifolyásának tekintve, szeretett urunk királyunk legmagasabb parancsa előtt hódoló tisztelettel és mély hálával meghajlok és a csekély személyemet ért megtiszteltetésnek kiváló becsét átérezve, a nekem kijelölt helyet kötelességszerüleg elfoglalom, a melyen, hogy hivatásomnak megfelelhessek, mindenekelőtt azt, a mit a múlt országgyűlés végén a méltóságos főrendeknek megköszöntem, a mostani országgyűlés küszöbén kérni vagyok bátor; kérni a bizalom, a szíves elnézés, a kegyes és bölcs támogatásnak azon megbecsülhetetlen kincsét, a melyben a főrendek saját méltóságuk és magasztos küldetésüknek érzetében a főrendi háznak elnökségét minden időben és minden viszony közt részesítették és a melyben minket a nagy elődök gyenge és szerény epigonjait a múlt országgyűlés végszakában oly gazdag mértékben boldogítani méltóztattak. Erre a jelen országgyűlés alatt annál nagyobb szükség lesz, minél inkább érzem egyrészről, hogy messze előhaladt koromban gyenge tehetségeimnek hanyatlása mellett főként csak a legjobb akarat, tiszta szándék és élénk kötelességérzet az, a mit én a méltóságos főrendeknek rendelkezésére bocsáthatok, és minél inkább tudjuk és hallottuk imént a királyi trón magaslatairól, hogy ezen országgyűlés úgy átalában közállapotaink rendezése és szilárdítása, mint különösen ezen háznak szabatos, komoly, független és hatásos tanácskozásainak biztosítása érdekében történelmi, törvényes alapon kívánatos átalakitása és rendezése tekintetében, nagyfontosságú kérdéseknek megoldásával és nagy hordetejű törvények létrehozásával foglalkozni leend hivatva. Azonban ezen háznak évkönyveiből, de saját tapasztalásból is tudván, miként a méltóságos főrendeknek bölcsesége a vezetésnek nehézségét egyengetni tudja és szereti, én a magam részéről pártérdeket nem ismerve s csupán ezen ház tanácskozásainak méltósága, a szólás szabadsága, a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása feletti részrehajlatlan őrködést tartván kötelességemnek, meg vagyok győződve, hogy ezen ős régi nagy tekintetű testületnek tanácskozásait ezen országgyűlésen is a dicső ősöktől öröklött azon bölcseség, azon fenkelt hazafias szellem és a királyi trón iránti tántorithatlan hűség fogja vezérelni, mely ezen házat, mint alkotmányosságunk, államiságunk és nemzetiségünk elutasithatatlan követelményeinek hű őrét és szívós fentartóját, de egyszersmind mint ősi intézményeink szükséges és észszerű fejlesztésének mindig áldozatkész, önzetlen támogatóját és a tespedés, türelmetlenség vagy épen visszaesésnek határozott ellenzőjét, minden időben az ország osztatlan köztiszteletének tárgyává tették, {Éljenzés.) és hogy igy a méltóságos főrendek a honpolgárok bizalmából alakult testvérház nemes buzgalmával vetekedve, nagy érdemű kormányunkat a kezdeményezés nehéz munkájában szokott elfogulatlanságával támogatva, az ország szellemi jólétét valláserkölcsi alapon emelő, anyagi felvirágzását és megszilárdítását pedig az erők kímélésével és lehető emelésével biztosító üdvös törvények létrehozatalában közreműködni szerencsések leendenek. Amihez a mindenható szent áldását kívánva, magamat elnöktársammal együtt a méltóságos