Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

ioo xx. ORSZÁGOS ÖLÉS. vonatkozik, egyszer kénytelen vagyok, ha felhozatott itt, egy pár szót arra vesztegetni; vesztegetésnek mondom, mert azt tartom, hogy a törvényhozás nem arra való, hogy egyes személyek egyéni tulajdonaival foglalkozzék. Hogy 1861-ben mi voltam, azt mindnyájan tudjuk. Én egész őszintén megmondtam még 1861-ben, azelőtt is, azután is, ha ugy tetszik, a mennyire magyar ember conspirator lehet, még az is voltam. Csak az a különös, hogy én ezen a téren, az ellenzékeskedés terén, ha ugy tetszik, a szakadás terén mikor voltam? Akkor, mikor egyfelől Magyarország alkotmánya fel volt függesztve, nem volt alkotmány és másfelől, mikor bizony egy kicsit nyaka körül jártak annak és a mikor — nem ő méltóságát értem, a ki még akkor gyermek volt — de a kik most oly nagy lármát csapnak, nem e házban, de másutt, igen csendes hazafiak voltak, most pedig, mikor van alkotmány, alkotmányos koronázott király, törvény és alkotmányos szabadság és nincs vele összekötve semmi veszély, oly nagy lármát csinálnak. 1867-ben a kiegyezést és ebben helyesen mondja ő méltósága, már én is és minden ember Magyarországon óhajtotta, a különbség csak a módozatok iránti felfogásban volt. Igaz, én más módozatot óhajtottam; igaz az is, hogy az 1867-iki kiegyezés után bekövetkezett új választásoknál igyekeztem az én nézeteimet többségre, érvényre emelni, hanem abban azután ellérek ő méltósága nézetétől és ha szabad volna kis embernek nagy emberre hivatkozni, hivatkozhatnám hazájának nagy hasznot tett minden angol államférfiú példájára, hogy ha egyszer egy törvény megvan, s aztán következett egy vagy két választás az országban többséget adott azon törvény mellett, soha sem azon igyekeztek többé, hogy azt megdöntsék, hanem hogy annak keretében mennél több jót eszközöljenek hazájuknak. (Helyeslés.) És ez történt ott, a hol még nem is voltak olyan kényszerítő körülmények, mint voltak 1875-ben minálunk. Én bátran merek hivatkozni azokra, kik már akkor tevékeny részt, vettek a politikában, hogy milyen volt a helyzet 1873-tól kezdve 1875-ig. Bizonytalanság a j pártviszonyukban, bizonytalanság a kormány-; zatban. Az hangzott barát és ellenfél részéről fülembe — nem tehetek róla — hogy az én kezemben van az, hogy lehessen, a mire az országnak oly nagy szüksége van: állandó pártalakulás és állandó kormányzat; és ha én saját személyem kíméletéből erre késznek nem nyilatkozom, én leszek a felelős az országot érő veszélyekért. Ez volt a nézet akkor, a mint mindenki tudni fogja, a ki azon időben a közügyekben részt vett. No uraim, hogy én akkor vállalkoztam arra, a mire vállalkoztam, jól tettem-e, rosszul tettem-e, bizalmat érdemlek-e érte, nem érdemlek-e, a felett határozni nem az én dolgom; de ez az egyszerű igazság. Már most ő méltósága — a ki oly politikai tanoknak a híve, a melyek, mert a nemzet és korona közti conflictus nélkül nem lennének valósithatók, én legalább remélem, hogy soha sem fognak többségre kerekedni — mégis egy politikának helyességét és a bizalmat az elért eredmények után mérlegeli. Hát vegyük a pénzügyi rendezést. Ott a tisztelt méltóságos ur bizonyos eredményt, ha kicsinyt is, mégis szives volt elismerni. Hát igaz, a teljes siker az lesz, ha Magyarországnak nem lesz többé deficitje. Sőt talán még ez sem lesz a teljes siker. A teljes siker az lesz, ha az országnak nem lesz deficitje és terheit vagy lejebb lehet szállítani, vagy legalább az emelkedő jólét mellett az arány kedvezőbb lesz. De vájjon nincs-e pénzügyi tekintetben különbség 1 Hát elfelejtettük volna, hogy 1873-ban házalni kellett Magyarország papirosaival, hogy a szükséges 50—60—Í00 ezer frt megszereztessék ? Elfelejtettük, hogy mikor solidabb kezekbe került a pénzügyi kezelés, az államjavak lekötésével, kézi zálogra, 8 és gondolom 8 és fél percentbe kerülő rövid lejáratú kölcsönt kellett kötni? Elfelejtettük, hogy midőn ezeknek beváltási ideje közeledett és a fusio alapján alakult kormány, én és az akkori pénzügyminister Széll Kálmán azt mondtuk: mi be fogjuk váltani —hivatkozhatom nagy tekintélyű férfiakra — azt mondták: nem fogjátok, kénytelenek lesztek prolongálni. És mi beváltottuk; beválíöttuk a közbejött keleti háború daczára: be-