Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

XC. ORSZÁGOS ÜLÉá. 83 kérdését is szabályozta. Beleavatkozott akkor és oly módon, hogy ne legyen kénytelen egyes felekezetek lelkészeit lelkiismeretök elleni tényre kényszeríteni, mert oly tényéknél is, melyekre rendszerint a lelkésznek ténykedése, a bizonyítvány kiállítása volna szükséges, megengedte, hogy ha ő ezt lelkiismeretével megegyezőnek nem találja, világi egyének állítsák ki a bizonyítványt, mely ez esetben az ő bizonyítványát helyettesíti. Ezek, méltóságos főrendek, a házassági egyházi ügyekben a magyar törvényhozás traditiói dióhéjba szorítva. Respeetálni a felekezetek jogait mindaddig, mig állami érdek valamely intézkedést nem követel s ha követeli, akkor megtenni ezt az intézkedést, de csak annyira, a mennyire szükséges, nem menve egy lépéssel sem túl és még itt is kiméivé mindig a lehetőségig mindenféle egyházi susceptibilL tást. S talán ez az, a minek Magyarország köszönheti, hogy az egyház és az állam közötti viszony nemcsak ellenségessé, de hála istennek, rideggé sem lett soha, mint legtöbb más államban, s ez az, a minek azt hiszem, nagy részt köszönhetjük, hogy a hazában a különböző keresztény felekezetek eddig sokkal korábban a legnagyobb egyetértésben tudtak élni, mint Európának a civilisatióban sokkal előbbre álló nemzetei. Midőn most ezen traditiőkon tovább haladva, beadatik e törvényjavaslat, én azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy ezen átalános szempontok ellen vétene, azaz, ne szorítkoznék csak arra, a mi az állampolgárok érdekében okvetlenül szükséges és ne intézkednék oly módon, hogy a hazában élő semmiféle felekezetnek lelkiismeretét ne bántsa, mert csakis az van mondva, hogy az élhet vele, a ki akar, kényszerítve senki sincs sem ténykedésre, sem arra, hogy a törvénynek éljen. Nem egyéb az, mint akadályt elhárító törvény azon egyenjogú polgárok közt, a kikre nézve ezen egyen kívül más különbség már fenn nem áll. Bocsássanak meg, (Halljuk! Halljuk!) vájjon hol és miben méltóztatnak ezen nagy veszélyt látni? Egyfelől az mondatik, hogy ezen törvényjavaslat már csak azért is rósz, mert ezt a nemzet, a nép öntudata vissza fogja utasítani. Másfelől attól félnek, hogy a judaismus | át fogja járni a keresztény társadalmat. Vájjon megfér-e két okoskodás egymással? Azt hiszem, hogy egyik a másikat teszi tönkre. Mert ha annyira visszataszíthatja a nemzet öntudata ezen törvényt, akkor természetes, hogy hatás nélkül marad; ha pedig acceptálja, akkor nem áll az, hogy szükségtelen a törvény, mert nem érzi szükségét senki sem. De nekem az a meggyőződésem és ez az, a mit még kimondani akarok csak röviden, mert mások, különösen Andrássy gróf bővebben kifejtették, hogy minden hitfelekezet közt amalgamisáló befolyása leginkább annak van, mely mint culturalis eszköz is egyéb magasztos hivatásán kivül erre alkalmasabb. A judaismus alkalmas volt erre, szemben a pogánysággal. Én alkalmasnak hiszem a kereszténységet, szemben minden más vallással. Az attól való félelem, hogy a keresztény társadalom lehessen zsidó társadalommá, csak annak lelkében élhet, a ki az izraelita vallást nagyobb culturmissióval bírónak hiszi, mint a milyennel bir a keresztény vallás, mert ez megfordítva történni sehol a világon nem szokott. (Élénk helyeslés balfelfii. Nyugtalanság jobbfelöl) De megígértem a mélyen t. főrendiháznak, hogy rövid leszek, azért nem térek ki az itt felhozott érdekes tárgyakra és pár rövid megjegyzés után be fogom zárni beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Őszinteségem parancsolja, hogy a kötelező polgári házasságról én is szóljak pár szót. (Halljuk! Halljuk!) Én, méltóságos főrendek, abban a meggyőződésben vagyok, hogy mig az ma nálunk nem lehetséges, a jövő azon kérdésé és pedig akár alkottatik meg e törvény, akár nem* Csak egy különbséggel, azon különbséggel, hogy ha e törvény megalkotta tik, meggyőződésem szerint nem válik a dolog égetővé, nem lesz sürgőssé, be lehet várni, ha nem csalódunk benne, a kik azt hiszszük, a mig megérlelődik és baj nélkül behozható, vagy ha cs.iódunk, akkor mint szükségtelen eltűnik a n.ip rendről. De ha ezen törvény meg nem hozatik, méltóztassanak meggyőződve lenni, — igaza volt gr. Andrássynak — a kérdés elemi erővel fog előjönni, eltiporhatja egyiket vagy mail*