Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

76 XG. ORSZÁGOS ÜLÉS. eszméje? Az, hogy ha bármely polgár házasságra lép, ennek csak ugy van érvénye, ha polgári hatóság előtt kötötte; itt pedig ellenkezőleg ki van mondva, hogy csak ott alkalmaztatik, a hol a fenálló vallási tanok szerint nem engedtetik meg a feleknek egyházi összeadása. Tehát egyenesen ellenkezője annak, a mi a má^ik felfogásban foglaltatik. Én tehát azt hiszem, hogy igenis competens erre az állam. Ha visszatekintünk a múltba, látjuk is, hogy ezen úton alkottattak mindazon törvények, melyek a vallással összeköttetésben vannak. Ha mindemellett az egyház igen tisztelt képviselői nem igy fogják fel a dolgot és közülök némelyek a tegnapi nyilatkozatok szerint azt gondolják, hogy az államnak nincs meg erre az illetékessége, én azon csodálkozni nem tudok. Minden egyház jel lege, és első sorban a katholika egyházé conservativ. És ez helyesen van igy, mert ha nem volna ilyen, akkor minden 5—10 év alatt mindig új meg új vallások keletkezésének nézhetnénk eléje; s megtörténhetnék az, hogy azon, mondhatnám confusio, a mely ma a polgári törvényeknél megvan, az egyházi törvényekbe is átmenne. Hogy tehát ez igy van, azt én természetesnek tarlom, és én az ő meggyőződésöket, álláspontjokat tisztelem. De szemben ezzel ne méltóztassanak elfeledni, hogy az államnak is van kötelessége, melyet ép oly kevéssé szabad szem elől téveszteni; és hogy az ő feladata ott, a hol a vallásoknak egymással ellentétben álló tanai, dogmái és elvei következtében azon veszély áll elő, hogy a polgárok lelkiismeretében, családjában a béke megzavartassék: ott közbenjáróként lépjen fel. Ez még igen távol van a mindenhatóságtól. Az állam feladata, hogy a különböző egyházi elemek közt a kibékítő szerepet vegye át és gondoskodjék arról, hogy a dogmák kölcsönös összeütközése az államra káros ne legyen. Ez az, a mit én a törvényjavaslatban látok s a mit én a kormány érdemének ismerek el. (Tetszés.) Felfogásom szerint tehát az állam erre competens. Marad a harmadik kérdés : ha competens s az intézkedés szükséges, vájjon nem lehetne-e reá jobb módot találni, mint a mely itt javasoltatik? Igen helyesen mondta egyszer e házban az egri érsek ő nagyméltösága, hogy Magyarországnak azon szerencséje van, melynél fogva a haladási kérdésekben nem kell hogy utat ő tőrjön, hanem már tört utat talál maga előtt és mások tapasztalait használhatja fel. Ha már most körülnézünk a szomszéd államokban s Európa egyéb államaiban, micsoda példákat látunk ? Hogy oldották meg az efféle kérdéseket másutt? (Halljuk!) Az első — és ez van legközelebb, azért szólók erről — azon megoldás, a melyet e kérdésben a velünk oly közel viszonyban álló Ausztria létesített. Ennek alapja az, hogy ha olyanok, kiket vallási szertartással egyesíteni nem lehet, házasságra akarnak lépni, akkor, hogy az állam megadhassa az ő auctoritásával e házasságnak törvényességét, szükséges az illető feleknek mindkét részről kimondani, hogy ők semmi valláshoz nem tartoznak, azaz hogy ők vallástalanok, Én nem tartom sem a magam,-sem e ház hivatásának eriticát űzni a felett, a mi egy másik szomszéd államban történik, mert azon nézetből indulok ki, hogy minden állam legjobban tudja, mi az, a mi az ö körülményeinek leginkább megfelel; de annyit — azt gondolom — bátran mondhatok ki és nem leszek e téren magam, hogy a megoldásnak ezen módja nem olyan, a milyet a magyar közvélemény létesíteni óhajtana. (Helyeslés.) Marad a másik mód, a mely átalánosabban el van terjedve, és ez a kötelező polgári házasság. (Halljuk!) Erre nézve két felfogás létezhetik, a szerint, a mint azt vagy elméleti, vagy gyakorlati szempontból veszi az ember; mert ezen intézmény e két különböző szempontból a legkülönbözőbb megítélés alá esik. Ha theoriában veszem föl a kérdést, úgy igen világos előttem az, a mi már mások által is mondatott, hogy sokkal több logika, sokkal több egyöntetűség van abban, ha megszüntettetik az, a mi ma 'e hazában is létezik, t. i. hogy a házasság, — a társadalmi élet ezen fontos momentuma, — minden vallás által más szempontból tekintetik. Az egyik azt szentségnek tartja, a másik nem tartja szentségnek, az egyik felbonthatatlannak tartja, a másik nem tartja felbonthatatlannak és igy tovább. Sokkal logikusabb, ha az állam lép közbe és döntő