Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

XC. ORSZÁGOS ÜLÉS. 69 tulajdonítom azon eszmefelforgatásnak és eszmekicserélésnek, mely e tekintetben több ezer év óta uralkodik, és mely ép ugy az egyptomiaknál, mint az amerikai indusoknál uralkodott évezredeken át, a hol az erkölcsiség és a vallás, a szerint, a mint épen az illető előadásnak keretébe illett, nagy ügyesen kicseréltetett. Megengedem, hogy minden civilisatorius államnak egyetlen szilárd alapja a kereszténység, megengedem, hogy annak föoszlopa a család és annak monogám szervezete. Megengedem és feltétlenül osztozom azon nézetben is, hogy az erkölcsiség főkelléke és legerősebb oszlopa a családi és házassági viszony fennállásának, de nem engedhetem meg azt, hogy itt az erkölcsiség a vallással összekevertessék, vagyis felcseréltessék. Mert vallásosság és erkölcsiség az ugyanaz, de vallás és erkölcsiség nem. És ha itt az állíttatik, hogy az erkölcsiség a basis, az mondatik, hogy e nemzet, midőn az erkölcsiség hanyatlani kezd, annak oka az, mert a vallásosság hanyatlik, mert a vallástól eltér, itt a fogalmaknak kicserélése történik. Hanyatlik az erkölcsiség és azért hanyatlik a házassági viszony is és sülyed a nemzet minden tekintetben, de nem a vallás, hanem az erkölcsiség az, melynek hanyatlása a házassági viszonyok lazulását idézte elő. Ismétlem, évezredek előtt és minden népnél azon alapot, melyen az erkölcsiség nyugodt, azt nevezték egyszerűen vallásosságnak, erkölcsnek és ezen kérdésben is ugyanazon eszmék a lényegnek és alapnak kicserélése. A polgári házasság, akár elismeri az állam, akár csak azt ismeri el, a mi külföldön köttetett, igenis ugy összefüggésben van a házasságnak vallási oldalával, de soha magával a vallásossággal, erkölcsiséggel legkisebb összefüggésben nem lehet, soha arra befolyást nem gyakorolhat, kivált nem gyakorolhat itt, a hol — a mint hangsúlyoztam — arról van szó, hogy tényleg fennálló külföldi államban elismert házassági viszony hazánkban is elismertessék. Azt pedig, hogy a fogalomra, mely népünkben a házassági frigyről és annak erkölcsi értékéről létezik, hogy ezen fogalomra befolyást gyakorolhatna, kereken tagadom. Valljuk be őszintén, hogy népünk nincs a gzellemi műreltség azon fokán, hogy ily finom distinctióval foglalkozhassak és hogy ennek ethikai értékét megítélhesse. Megengedem, hogy ez erős fegyver lehet, hogy a polgári házassággal fel lehessen izgatni a nép előítéletét, de ha józan felfogás mellett Ítéltetik meg a kérdés, akkor ez semmiféleképen sem gyakorolhat káros befolyást az erkölcsiségre és a vallásosságra. Harmadsorban intéztetett támadás a javaslat ellen az állami túlkapás és az állami túlságos befolyás szempontjából. Kétséget sem szenved, hogy egyrészt politikailag, másrészt a vallásfelekezetekkel szemben az állam nemcsak administrativ anyagi, hanem szellemi kérdésekben is korlátozza az egyéni jogot és az egyéni lelkiismereti szabadságot és hogy arra befolyást gyakorol. Messze vezetne, méltóságos főrendek, ha én ezen egész kérdésre akarnék kiterjeszkedni s ezért ennek csak utolsó részével kívánok foglalkozni. Ha az hozatik fel, hogy az állam túlságosan korlátozza az egyéni jogot és hogy az állam magának vindicálja, hogy csak ő határozzon, hogy csak ö kössön és csak ő ítélhessen, erre azt vagyok kénytelen mondani, hogy ez nemcsak túlzás, hanem teljes felforgatása a helyes viszonyoknak, mert megfordítva azt lehet mondani;, hogy az egyház vindicálja magának azon jogot, hogy csak ő köthessen, csak ó bonthasson. — Az állam egészen más álláspontra helyezkedik, mert nem vindicálja magának, hogy csak ő, hanem hogy ő is. Az állam »nem praetendál többet, mint hogy azon esetben, hogy ha az egyház nem, akkor az állam és hogy az állam ur legyen a maga házában. Mert szabadságában van mindenkinek meggyőződése és vallása szerint eljárni. És ha szabad azon nagyon is lejárt kifejezést használnom, a szabadelvüség határozottan az állam részén van, mert nem akadályoz meg senkit abban, hogy meggyőződése szerint járhasson el, hanem e helyett első sorban azt követeli, hogy az állam ur legyen a maga házában és hogy polgárai legyenek első sorban honpolgárok és aztán kövessék vallásuk meggyőződését. (Helyeslés.) Hogy az állam minden vallással szemben kivétel nélkül lépésről lépésre tért akar nyerni, ez a dolog természetes rendje és ez szülte azon repressiót, hogy néhány évszázad óta lehet találkozni a civilisált államokban azon törek-