Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 a 'nemzetek hanyatlását és bukását. És mivel ezt kívánom, egyszersmind kívánom azt is, hogy azon férfiak politikája, a kiknek kezébe tette a gondviselés e nemzet sorsát, ne keresse önmagában végczélját, és hogy azon törvények, melyek hivatva vannak e nemzetnek állami életét szabályozni, oly törvényhozóknak legyenek müvei, kik azon élénk tudattal bírnak, hogy ök sohasem áilanak teljesen független téren, még ott sem. a hol egyedül szabad akaratuk szerint intézkedhetnek, mert a nemzet erkölcsei, szokásai, szelleme láthatatlan határokat vont nekik. De mivel méltóságos főrendek, a nemzet erkölcsei csak egy felsőbb törvény hatása alatt idomulnak, valamely nemzet szokásai híven tükrözzék vissza annak hitét, vallását minden alapvonásaiban. Ki fogja tehát tagadhatni, hogy az állam nem csekély mértékben függ a népeknek a vallási intézményekről való fogalmától, [és hogy a vallás a népek által befolyást gyakorol a kormányokra, azoknak jogait korlátozza és cselekményeik összeségéhez képest bizonyos irányt jelöl ki. Az erkölcsi korlátok élénk érzetétől függ lényegileg minden államnak jóléte. - A hol ez hiányzik, ott tért és uralmat nyer az önzés, önkény és a kormány zsarnoksággá fajul. Ezen erkölcsi korlátok azok a zátonyok, szirtek, hydrograficus viszonyok, melyekről excellentiád máshely ütt oly ékesen szólt, melyekre, ha figyelemmel nincs a kormányos, nem fogja czélját elérni, hanem jobbára hajótörést fog szenvedni. Innen van aztán, hogy a törvények csak akkor bizonyítják a népek egész valóját, szellemét, szivét, kötelező erejöket, ha a népek azokban erkölcseiknek tulajdon müvét ismerik fel, ha a népek azokban önéletökből való életet lelnek. És vájjon miért ? Megfelel arra Pascal e szavakkal: »A szokás képezi természetünket*. Elődeink vallása és erkölcseihez való ragaszkodásunk egyike azon egyetemes és ismételten megújuló tényeknek, melyekben az ember egyik átalános törvénye nyilvánul. Annak megtámadása a társadalom megtámadása. Ott, hol a múlt iránti tisztelet megszűnt, nincs többé állandóság az erkölcsökben. Egy társadalom pedig csak erkölcseiben és erkölcsei által válik nagygyá. A legveszélyesebb tévedések egyike FŐRENDI NAPLÓ 1881—84. H. KÖTET. tehát, méltóságos főrendek, midőn mindent írott, a pillanatnyi utilitas vagy szeszély által sugallt törvények segedelmével akarnak tenni és magukat túltenni a szokáson, mely az erkölcsök kifejezése. Egészen más véleménynyel volt e tekintetben Tocqueville, kinek nagy része volt a democraticus eszmék terjesztésében, a ki ezt jegyzi meg: >Az emberek minden fontosságot a törvénynek tulajdonítanak és az erkölcsöknek igen csekélyt. Pedig, hogy az erkölcsök fontosak oly átalános jellegű igazság, hogy engem tanulmányaim és tapasztalataim mindig ösztönöznek azok megismerésére. Nekem úgy látszik, hogy ez igazság, legalább az én szellememre központ, a hova engem eszméim mindig visszavezetnek. < És Toquevillenak igazsága van; miért ? mert vegyük ei valamely nemzetnek szokásait, erkölcseit s elveszszük annak személyiségét, el azon sajátságos jellegét, mely az ő individualitását képezi. Igen, de ez idő szerint na:ry tekintélynek és befolyásnak örvendő iskola, melynek egyik harczosa az én igen t. barátom a törvényjavaslat tárgyalásánál e házon kivül ugyan a múltnak erkölcsei, a múltnak szokásaihoz való ragaszkodást úgy tünteti fel, mint a haladásnak ellentétét, mondván, hogy a nemzet múltjához, a nemzet erkölcseihez és szokásaihoz való ragaszkodás a stabilitás azon fokát teremti meg, mely a haladásnak utjáí állja és a nemzetet sterilitásra indítja. En azt hiszem, hogy ez nagy tévedés, ők, t. i. ezen iskola férfiai azt hiszik, hogy nem. És valóban e szerint járnak is el, mikor a hatalom kezökbe kerül, a minek szükségképeni eredménye az, hogy a politikai körökben dívó elvek ellenkeznek a nép nézetévet és hogy azon nézet, melynek a nép nem hódol a kormány és a politikaikörök befolyásos embereinek támogatásában részesül; a mikor szükségképen ismétlődik azon jelenet, a mely politikai életünk tapasztalatait már eddig is oly bőven gazdagította, t. i. a kormány törekvése, a nép lépteit erővel is a maga akaratára vezetni. És ez súlyos baj, mert ez által a kormány tekintélye és hatalma a nép felett gyengül. Ha a hatalom alatt azt az erkölcsi befolyást értjük ,mely nem okvetlen az erőszak eszméje, az erőszak eszközei kisé8